Az Aldo Rossi korszak

Moravánszky Ákos – Judith Hopfengärtner

Akik olyan szerencsések voltak, hogy ismerhették

Aldo Rossi: Az analóg város, 1976

Aldo Rossi (1931–1997) tevékenységét a zürichi ETH-n az 1970-es évek elején és közepén mai szóval „win-win- szituációnak” neveznénk: Rossi új építészeti terepet talált magának, s egyben kitöltötte azt a szellemi vákuumot, melyet a hallgatók érzékeltek. A német-svájci építészet fejlődésére gyakorolt hatását az idő előrehaladtával eltérő módon ítélték meg. Moravánszky Ákos és Judith Hopfengärtner arra mutatnak rá, hogy ezt a hatást nem lehet elég nagyra értékelni.

„Hogyan lesz az ember azzá, ami.” Nietzsche megfogalmazása felvázolja a feladatot, melyre „tudományos önéletrajzában” Aldo Rossi vállalkozik. A könyvet élete átgondolására, munkáinak és szakmai fejlődésének következetes elbeszélésbe sűrítésére használja fel. Fontos szerepet kap benne az az időszak, melyet a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (ETH) falai közt töltött, 1972 és 1974 közt vendégdocensként, majd 1976-tól két éven át megbízott előadóként. Rossi számára Zürich az észak-itáliai szülővárostól való elszakadást jelentette és lehetővé tette építészeti hangsúlyainak áthelyezését, ugyanakkor személye segítette a svájci építészetet, hogy továbblépjen egy helyzetből, melyet az akkori építészhallgatók bénultságként, szellemi vákuumként éltek meg. Ma már nehéz megérteni, mi is volt ennek az 1970 körüli válságnak a lényege. Az egyetemen nemzetközileg elismert professzorok tevékenykedtek. Bernhard Hoesli (1923-1984) sokat dicsért alapkurzusa például az építészeti modern elemi alakítási elveit és térfelfogását közvetíti. A tudományág elméleti megközelítése sem maradt le: Hoesli Paul Hoferrel és Adolf Max Vogttal már 1967-ben megalapítja az Építészetelméleti és Építészettörténeti Intézetet (Institut für Geschichte und Theorie der Architektur – gta). Az építészeti iskola nem hagyott ki egyetlen, a kortárs fejlődéshez szükséges lépést sem, éppen ellenkezőleg: minden felületet képviseltek, még szociológiai kutatást is folytattak. Akkor miből fakad az elégedetlenség?