Egy új szakág a fenntartható épített környezet szolgálatában

Ifj. Kistelegdi István

Egy új szakág a fenntartható épített környezet szolgálatában
Clima Design – Energiadesign

Az Energiadesign régi és új tervezési komponensei (forrás: Kistelegdi)

A klímaváltozás és az ökologikus építés fogalma mára hazánkban is általánosan elfogadott lehetőséggé, sőt immár  divattá vált. Autóban a klímaberendezés, TV-ben a lapos LCD kijelző, épületekben pedig az „öko” nélkül egy projekt már nem is aktuális, inkább idejétmúlt. De ahogy a divat pusztán múlandó, felszínes és egyéniség nélküli felfogást tükröz, úgy itt a jó hírnek is vége.

Miért Energiadesign?

„A természeti erők elleni harc korszaka a világ fő települési vidékein teljes mértékben lezárult. … Ma az ember egyetlen ellensége csupán önmaga, ill. az általa okozott környezeti elégtelenségek, melyek legtöbbször tervezési hibák.” (Frei Otto, 1967). Kétségtelenül egy új korszak kezdetén állunk. Nyikolaj Kondratyevnek a társadalmi és gazdasági fejlődés  hosszú hullámairól szóló elmélete szerint a 18. század vége, az iparosodás óta négy, kb. 50 éves ciklusban sikerült az  emberiségnek fundamentális problémáit megoldania, mely mindig valamely úttörő jelentőségű innovációknak volt  köszönhető. A munkakörülmények megkönnyítését az erőforrások hozzáférhetősége követte, majd az urbanisztika  minőségi fejlődése után eljutottunk az individualitás, a mobilitás megerősödéséhez. Tény viszont, hogy a világ nagy  részére ez nem érvényes. Az említett megoldások folyamatosan új problémákat okoznak, melyek egy része a következő  fejlődési hullám problémájává válik, másik részével pedig egyszerűen nem foglalkoznak, illetve valamiféle elkerülhetetlen mellékterméknek tekintik. Intenzíven érzékelhető mindez az ipari forradalom és a természetes  erőforrások elhasználásának környezetpusztító hatásában. A nem megújítható energiaforrások használata  megváltoztatja környezetünket és az időjárást, nem is beszélve az erőforrások belátható időn belüli kifogyásáról. A Föld történetében még soha nem provokált az emberiség ilyen mélyre ható változásokat. Az ökológiai krízis a túlélést  kérdőjelezte meg. A jövőbeli generációk gyermekei szemében ősemberek vagyunk, technikailag briliáns primitívek, akik saját szemetüket ették, itták és lélegezték. A szemét és hulladék fantáziahiányt jelent, e kifejezéseket csak a  történelemkönyvekből fogják ismerni.2 Nem véletlenül folytatódik Kondratyev ötödik ciklusa a következő alapvető szükséglettel: a környezeti problémák megoldásával.