Három tételben

Egy kis mustra, Budapest, 2016

Szöveg: Nagy Gábor

Hatodik évben jelenik meg a Pest Megyei Kormányhivatal kiadásában az előző év műemléki felújításait bemutató kötet, az Egy kis mustra. Az alábbiakban a könyvbemutatón elhangzott beszéd szerkesztett változatát közöljük – a szerk.

Beethoven VI. szimfóniájának kezdő ütemeivel köszöntjük a mi hatodik opuszunkat, a hatodik Egy kis Mustrát. Az öttételes szimfónia bevezető taktusaihoz jómagam három tétellel kapcsolódnék.
1. tétel: A törvény és a háromlábú szék
Az idősebb generáció tagjai közül talán emlékeznek néhányan még a régi kedves gyerekfilmre, a Hahó Öcsi-re, amiben a szeleburdi szőke kis főszereplő mikor megismerte ezt a szót, hogy törvény, csak annyit értett meg belőle, hogy ez nagyon fontos és hogy ezt mindenkinek tudnia kell, ezért végigrohant az utcán és minden postaládába belekiabálta, hogy törvény, törvény. Mert a posta mindenkihez minden fontosat elvisz.
Szóval a törvény. Van ennek a szónak, jelentésnek egy magasztos, misztikus jelentése, de nem tekinthetünk el a nagy holisztikus gondolkodó, bizonyos Murphy megállapításától, miszerint: „Minden törvény csak utánzata a valóságnak.” Nos, az utánzatnak felsőbb műemlékes körökben nagyon alacsony az ázsiója. A hitelességnek, annak igen. A valóság hiteles utánzatának lehet ugyan egy filozófiai olvasata, de értelme nem nagyon. Ezek szerint elméletileg nem is lehet tökéletes műemléki törvényt alkotni? Az utóbbi idők gyakorlata erősen ezt bizonyítja.
Szerencsére vagy sem, a törvényalkotók nem elméleti művészettörténészek, és joggal, értjük: joggal gondolnak arra, hogy minden törvény hibáit ki lehet javítani, nem gondolván komolyan arra, hogy a javított törvénynek is lesznek majd hibái, mivel, ahogy mondottuk, az is csak másolat lesz, a valóság másolata.