Katharina Roters: Egy álom anatómiája

Építészeti illúziók és városutópiák Örményországban
Mai Manó Ház, 2020. január 29. – március 8.

Szöveg: Jász Borbála
Fotó: Mai Manó Ház

Katharina Roters a képzőművészet felől érkező alkotó, akinek egész munkásságát a fenomenológiai kiindulópontú identitáskeresés és ideológiakritika jellemzi. A feladat tehát feldolgozni a feldolgozhatatlant: a történelem és az emlékek dekódolása, olykor átírása.
A fenomenológia görög kifejezés, a fenomén és a logosz szavak összetételéből származik. Az Edmund Husserlhez köthető filozófiai irányzat tehát a fenomén, a megjelenő, a megmutatkozó, a jelenség, a feltárulkozó vizsgálatával foglalkozik. A német filozófus mindezt Immanuel Kant álláspontjára alapozza, miszerint az igazi ismeretet forrása maga jelenség megismerése. Katharina Roters korábbi projekjeinek aktivizmusa és dekonstrukcióra való felhívása a brutalizmus esztétikai átiratává szelídül a Mai Manó Házban kiállított fotográfiákban.
Katharina Roters 2000 óta Örményországban folytatott munkájának eredményét tematizálva három típusba sorolhatók a fotográfiák: várost újraértelmező természeti és építészeti tájképek, azok tágabb kulturális és ideológiai kontextusa, illetve az ezek mentén megvalósuló építészeti folyamatok. A fotográfiákkal az örmény főváros, Jereván urbanisztikai vizsgálata közben építészeti jellegzetességek, motívumok, textúrák, struktúrák, faktúrák feldolgozása történt meg – a teljességre való igénnyel. „Későbbi, Örményországban tett felfedezőútjain Katharina Roters azt kutatta, hogyan változik a város szövete, miképp íródnak át az urbanisztikai szabályok és az építészeti nyelvezet, és hogyan vált Jereván maga is az idők során szüntelenül alakuló építészeti palimpszesztté” – írja Kopeczky Róna kurátor. A palimpszeszt görög kifejezés, szó szerinti jelentése: újból lesimított. Azokat a kéziratokat nevezzük így, amelyekből a szöveget kikaparták vagy leragasztották, majd a felületet eldolgozták, hogy újra lehessen rá írni. Jereván esetén kis- és nagyléptékben is ezzel palimpszeszt- jelleggel találkozik a szemlélő, rétegek egymásra rakódása hozza létre a város sajátságos atmoszféráját.