Közösség és építészet

Komplex tervezői megközelítések

Szöveg: Fazekas Katalin

Az amerikai Bryan Bell által alapított Public Interest Design Intézet definíciója szerint a szociális építészet egy olyan emberközpontú és participatív tervezői gyakorlat, amely nagy hangsúlyt fektet az ökológiai, gazdasági és társadalmi kérdésekre, és olyan termékeket, struktúrákat és rendszereket hoz létre, amelyek olyan problémákat érintenek, mint gazdasági fejlődés és a környezetvédelem.

DLA-kutatásom során a szolidáris építészetre jellemző tulajdonságokat kerestem, és ezekhez a földrajzi elhelyezkedést, így a kulturális környezetet és az építészeti nyelvezetet tekintve is eltérő példákat vizsgáltam. Az értekezés részben publikációkra, nemzetközi példákra támaszkodik, részben a saját gyakorlati tapasztalataimra; ennek néhány részletét tartalmazza az alábbi írás.

Tapasztalataim jó része a kilenc hónapos Fulbright Látogató Kutatói ösztöndíjam alatt szerzett gyűjtőmunkából származik, amelyet a Portlandi Állami Egyetemen végeztem a 2012/2013. tanév során. A szociális építészet egyedülálló helyzetben van az Államokban, köszönhetően az önkéntesség és az adakozás erős hagyományainak. Ez a hozzáállás természetesen áthatotta az elmúlt évtizedekben az amerikai építészeti szakmát is, és így számos program, képzés, tanfolyam, kiadvány, kiállítás, csoport és munka készült a társadalmi felelősségvállalás jegyében. A kutatói ösztöndíj alatt több, a szociális munkában aktív építésszel volt lehetőségem találkozni. A beszélgetésekből három riport is készült. Az egyik Teddy Cruzzal, akinek az amerikai és a mexikói határon élő bevándorlók lakhatási problémája és azok társadalmi integrációja a kutatásának fő témája; a második Dan Pitera építésszel, politikai és társadalmi aktivistával, aki 2000 óta a Detroit Collaborative Design Center (Detroiti Közösségi Tervezési Központ) igazgatója; a harmadik riport alanya pedig Steve Badanes volt, aki a világon számos helyen, egyetemen és helyszínen vezetett építő (design/build) programokat.