Közvetlen élmény

Képalkotás a közösségek építészetéről (részlet)

Szöveg: Somogyi Krisztina

Hogyan nézünk fotókat ma, egy olyan időszakban, amikor átlagosan napi négy órát töltünk intenzív impulzusokat adó képernyők előtt? A vizuális kultúra jelentős mértékben változott, amióta Niépce Kilátás a dolgozószobából című legkorábbi fennmaradt képe elkészült 1827 körül. A 19. század közepének világa jelentősen eltért a maitól, abban a meghatározó élményt a természet, az emberek és a lassan alakuló épített környezet adta. A fotó is lassú műfaj volt: az első képek hosszú expozíciós idővel készültek, a kihívás pont a bemozdulásmentes helyzet létrehozása volt. Az a kor lassabb volt tehát, bőven hagyva időt a nézelődésre, vizsgálódásra és elmélázásra is akár. Ehhez képest a 20. század utolsó harmadára a képi impulzusok jelentős többsége mesterséges forrásból, agresszíven, valamilyen jól körülhatárolható szándék miatt, kívülről, közlésként támad, mondhatni ránk villan, nem szemlélődés eredményeképp avagy belső képként, saját képzeletünkből emelkedik elő.
A világ megváltozása visszahat magára a látásra. Ma máshogy nézünk és máshogy látunk, mint tettük akár egy évszázaddal ezelőtt. Janáky István úgy érvel A Vak című írásában, hogy a reneszánszban „jobban láttak” az emberek, ezzel arra utal, hogy a látás nagyobb, totálisabb élmény lehetett számukra. Az általa hivatkozott Benozzo Gozzoli A három királyok vonulása című hatalmas murális alkotását nézve elgondolkodtató, hogy milyen látásélménye lehetett az akkori nézőnek. A firenzei Medici kápolna terében állva a teljes periferikus látómezőt betölti a látvány, amely apró részleteiben gazdagon kidolgozott. A történet a kép hátterétől a középpontig folyamatos intenzitással gomolyog, egy pillantásra bizonyosan nem felfogható. A kompozíció telítettségét pompázatos színek fokozzák. A retina minden egyes receptorát különös inger (izgalom) éri. Összetett történetet látunk, hosszan kell pásztáznunk a figurák között, hogy felfedezzük a viszonyokat.

Fotó: Paul Mayer: Magasles, Németország, 2015, Architectural Photography Award 2017