Nyilatkozat egy jobb világért

Neves építészek – köztük Jean Nouvel, Shigeru Ban és Kengo Kuma –, Nobel-díjas közgazdászok, a világ 24 vezető gondolkodója és kreatív szakembere közös nyilatkozatot írt alá a gazdaság kulturális újjáélesztésére.

A manifesztum az El Pais és a Corriere della Sera hasábjain jelent meg. A jelenlegi világjárványra reagáló nyílt levél hangsúlyozza a kultúra fontosságát és kijelöli az utat, amelyen a társadalmaknak el kell indulni a globális jólét és a fenntartható jövő irányában. A kulcsfontosságú kulturális és gazdasági elemek mellett, mint például a gasztronómia és a turizmus, a manifesztum kiemeli az építészet és a formatervezés alapvető szerepét, amelyek segíthetnek urbanizált világunk újragondolásában.

A nyílt levél szövege:
„A jelenlegi válság és az ezzel kapcsolatos korlátozások kiemelték annak jelentőségét, hogy  mivel járulunk hozzá mindannyian, azaz minden egyes ember, közvetlen környezetünkhöz, e környezet valamennyi dimenziójához, amelyet a civilizáció, a természet és a társadalmi kapcsolatok formálnak. Ez pedig összhangban áll azokkal a megállapításokkal, amelyeket sok éve megfogalmazott már a nemzetközi közösség – és elsősorban az UNESCO –, felismerve és elismerve a kultúra kulcsfontosságú szerepét a fenntartható fejlődés koncepciója szempontjából.
Ez a kulturális dimenzió meghatározza életkörülményeinket; elválaszthatatlan a napi gazdaságtól, és éppen ezért erősödött fel a szerepe és hatása a jelenlegi körülmények között. A hozzáadott érték kulturális összetevője jelentőségének megnövekedése  erőteljes tendencia, amely már kezd teret nyerni a közérdekben és az üzleti stratégiákban. Ebben az összefüggésben sokat profitálhatnak azok a térségek, amelyek a leginkább megőrzik identitásuk eredeti elemeit, amennyiben sikerül fejleszteniük azokat, hogy valóban „versenyképes előnyökhöz” juthassanak.
Helyi környezetünk e kulturális revitalizációja nem jelenti azt, hogy a távoli társadalmaknak ne lenne ez az érdeke.  Érdeklődésünk más kultúrák iránt és az igény, hogy jobban megismerjük azokat, törvényszerűen azt jelenti, hogy ezek a folyamatok érintik a holnap világát. Minden térségnek, így azoknak is, amelyek kevesebb gazdasági és  műszaki erőforrással rendelkeznek, lehet kulturális üzenete, amelyet továbbadhat. Ezért az a cél, hogy mindegyik térségnek lehetőséget adjunk arra, hogy megmutassa, mitől különleges egy olyan világban, amelynek szabványosítása, egységesítése elszegényedéshez és életképtelenné váláshoz vezetne.
Egyre növekvő jelentősége ellenére a kultúrára ez idáig nem tekintettünk úgy, mint ökoszisztémára; továbbra is másodlagos szemszögből szemléljük. A kis- és nagyvárosok jól példázzák ezt. A köz-, azaz nyilvános és magántereknek funkcionálisnak kell lenniük, összhangban állva lakóik törekvéseivel. Az építészet és a tervezés hozzájárulhat egy olyan urbanizált világ újbóli feltalálásához, amely felöleli az ökológia, az együttélés és a szépség kategóriáit.
Ez a dinamika ösztönzően hat arra, hogy állandó piaca legyen az élőhely kulturális értékelésének. A létezés művészete iránti lelkesedés tovább fog erősödni. Érvényes ez az élelmiszerre is, amelynek mostantól fogva egyszerűbbnek, igazságosabbnak és értelmesebbnek kellene lennie a bolygó szempontjából. Ez vonatkozik majd a turizmusra is, amelyre felelősségteljesebb szerep vár, valamint a digitális technológiákra, amelyek megbízhatósága egyre javulni fog a létrehozott és átadott tartalmak minőségének köszönhetően.
Ebben az összefüggésben a mályva gazdaság lépték- és szemléletváltást javasol, olyan szisztematikus megközelítést részesítve előnyben, amelyben a változatos tevékenységeket és kulturális tényezőket (oktatás, információ, kommunikáció és minden javunk, amely erőteljesen a fantáziára épülő és érzékeny komponensekkel rendelkezik) nem a formális módon, egymástól izoláltan vizsgáljuk. Ennek az átalakulásnak köszönhetően, a gazdaság, amelyet átitat a kultúra, képes lesz teljesen kibontakoztatni humán jellegét. Ez az evolúció előkészítheti a terepet a globális prosperitásnak, a természeti környezet iránti nagyobb tiszteletnek, és a javak méltányosabb megosztásának. Ami egykor egy lehetőség volt, annak most a fenntartható fejlődés jelenévé, valóságává kell válnia.”

Aláírók:
Ferran Adrià, séf
Massimiliano Alajmo, séf
Elena Arzak, séf
Rafael Aranda, építész (Pritzker-díj, 2017)
Shigeru Ban, építész (Pritzker-díj, 2014)
Massimo Bottura, séf
Mariya Gabriel, az Európai Bizottság innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős biztosa
José Ángel Gurría, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára
Jérôme Gouadain, a Prix Versailles alapítója
Iris Van Herpen, divattervező
Kengo Kuma, építész
Pascal Lamy, a Les Musiciens Du Louvre elnöke
Eric Maskin, közgazdász (Közgazdasági Nobel-díj, 2007)
Jean Nouvel, építész (Pritzker-díj 2008)
Edmund Phelps, közgazdász (Közgazdasági Nobel-díj, 2006)
Renzo Piano, építész (Pritzker-díj 19988)
Annesophie Pic, séf
Carme Pigem, építész (Pritzker-díj, 2017)
Christopher Pissarides, közgazdász (Közgazdasági Nobel-díj, 2010)
Zurab Pololikashvili, a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) főtitkára
David Sassoli, az Európai Parlament elnöke
Vera Songwe, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának főtitkára
Jean-Noël Tronc, a SACEM vezérigazgatója
Ramón Vilalta, építész (Pritzker-díj, 2017)

(Fordította: Németh Anikó)