Vonzás és taszítás

Passzázsház-torzók Újpest városközpontjában

Szöveg és fotók Text and photos: Losonczy Anna Kornélia, Benkő Melinda

Mielőtt 1950-ben Nagy-Budapest IV. kerületévé vált, Újpest az ország egyik legnagyobb, az iparfejlesztésnek köszönhetően dinamikusan fejlődő városa volt. Központi helyzetű lakótelepének kialakítása és a 3-as metró megépítése 1980-ra a hasonló szerepkörű elővárosi csomópontoknál jóval előnyösebb helyzetbe hozta Újpest-Központot, így a rendszerváltás utáni magánerős társasházépítések egyik fontos budapesti célterülete lett.
A fejlesztések nagyfokú léptékváltást eredményeztek a metróvégállomás környezetében, de a gazdasági válság megtörte a fejlődés lendületét. A konjunktúra és a folyamatban lévő főtérprogram most ismét lehetőséget teremt a magánerős építkezések újraindítására. Az első hullámban megvalósult példák vizsgálata azért szükséges, hogy annak tanulságait értékelve olyan lakóházak épüljenek, amelyek a társadalmi kohéziót erősítve hatékonyabban járulhatnak hozzá a helyi központ fejlesztéséhez.

Vágyak és valóság

Újpest történeti magját a hatályos fővárosi fejlesztési és rendezési tervek jelentős helyi központként tüntetik fel. Az ilyen központok fejlesztésében nagy szerepe van a funkcionális vegyesség megteremtésének, ezt a 2005-ben elfogadott, utoljára 2017-ben felülvizsgált településszerkezeti terv (TSZT) és a 2018-ban készült kerületi építési szabályzat (a továbbiakban: KÉSZ) előírásai is támogatják. A szabályzat a vegyes funkciójú területfelhasználási egységekben és a főútvonalak mentén előírja, hogy az épületek földszintjét döntően kereskedelmi célokra kell hasznosítani.3 A helyi központ övezeteiben a KÉSZ különböző engedményekkel ösztönzi a passzázsházak építését, amellyel (a 2007-es Főtérprogram céljainak megfelelve) a forgalmas, vagy éppen szűk közterületekhez képest más minőséget képviselő közhasználatú terek létrehozása volt a cél.