Beszélgetés a MÉSZ jövőjéről, Építészpince 2017. január

Szöveg: Zöldi Anna, Botzheim Bálint

A MÉSZ új elnöksége legfontosabb feladatának tekinti, hogy a hazai építésztársadalom időről időre megújuló, a szakma állapotváltozásaira érzékenyen reagáló, hiteles szervezete legyen. Ettől a szándéktól vezérelve, az új elnökség informális és szervezett formában keresi a lehetőségét, hogy a tagságot aktivizálva, véleményüket kikérve a megtalálja MÉSZ megújulását segítő lépéseket.
Az elnökség 2016 végén körlevelet küldött ki a tagságnak, amelyben a szervezet működését érintő kérdéseket fogalmaztak meg, január elején pedig az Építészpincébe beszélgetést szerveztek, egy több részes eszmecsere első epizódjaként. A sorozat meghívottjai szakmájukat elhivatottan gyakorló, oktató, kommunikáló, szervező, igazgató építészek és a társszakmák művelői, a szervezők szándéka szerint az asztaltársaság az egyes alkalmakkor változó összetételű lesz.
Az első beszélgetés év elején zajlott, fehér asztal mellett. Körbejárt a mikrofon, mindenkinek lehetősége nyílt, hogy elmondja a véleményét, az ötleteit. A beszélgetés érintette a MÉSZ identitását, céljait, szervezetét, tevékenységét, működésének rendjét, a fiatalok bevonását, vidéken alkotók minél szélesebb körű bevonását, többen fölvetették a székház hasznosításának, illetve a MÉSZ társadalmi, szakmai közéleti és kulturális tevékenységének kérdését. Leginkább az itt mellékelt szófelhő adhat hű képet az elhangzottakról, a következőkben mégis igyekszünk logikus rendszerbe terelni a hozzászólásokból álló mozaik darabkáit.