In memoriam Hofer Miklós DLA

kétszeres Ybl-díjas, Építészeti Nívódíjas, Széchenyi díjas professzor, Pro Urbe Budapest díj birtokosa, a TU Graz, TU Wien, a londoni AA School of Architecture, a Kertészeti Egyetem vendégoktatója, a BME Építészmérnöki Karának egykori dékánja, Professzor emeritus

Fáradhatatlan életének nyolcvanadik esztendejében, 56 hivatásának szentelt év után, 2011. január 10-én elment Hofer Miklós. Építészetünk és építészeti közéletünk egyik nagy alakja, korszakot formáló személyisége távozott. Nyugodjék békében!
Alkotásai, amelyekkel megjelölt jó néhány kitüntetett pontot itthon és a nagyvilágban, velünk maradnak. Szakmáról, kultúráról, kapcsolatokról szóló tanításai tovább élnek szerető emlékezetünkben. Mintát és példát adott egy hivatás mindennapjainak és emelkedett pillanatainak megéléséhez és megünnepléséhez. Példát a Jóistenben és az emberekben való, hittel teli szeretetből, szerénységből és hagyományaink iránti mély elkötelezettségből fakadó hazaszeretetből. Erőit, energiáit megosztotta a KÖZTI, az Építészmérnöki Kar, a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Középülettervezési Tanszék, nemzetközi szakmai szervezetek, családja és barátai között.
Épületei közül a legkiemelkedőbbek a gyöngyösi Általános Iskola, az avasi TV-torony és kilátó, a győri Szent István Főiskola, a szentendrei Barcsay Múzeum, a szentmártonkátai Battha Sámuel Iskola. Számtalan sikeres tervpályázata közül a legfontosabbak a Nyugati tér rendezése, a közreműködésével megvalósult kölni Dóm tér rendezése, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem fejlesztése, a MALÉV-székház, az algériai parlament és kongresszusi központ létesítményei, de mindezek közül is kiemelkedik az új Nemzeti Színház nemzetközi tervpályázaton elért eredménye, majd szakmai életének jelentős részét lekötő küzdelmei, a megvalósulásért.
Egyetemi tanári munkája összeforrt a Középülettervezési Tanszék vezetésével, a Kertészeti Egyetemi Építészet kurzusaival, 1989-95 között az Építészmérnöki Kar dékánjaként az oktatás átalakulásának időszakával. Dékáni munkásságának legfontosabb eredménye az építészképzés nyitottabbá tétele, a kor kihívásainak is megfelelően, de bölcs mérlegeléssel. Neve fogalom, hallatán és ajánlására megnyíltak a világ egyetemeinek, szakmai szervezeteinek kapui növendékei, munkatársai számára. Még nem voltak átjárhatók határaink, amikor kapcsolatai révén sorra szervezett vendégprofesszori kurzusokat, grazi, bécsi egyetemekkel közös alkotóheteket. A határok megnyitása után, pedig nem is lehetett volna jobb, méltóbb kezekben újra elevenedő egyetemi és szakmai nemzetközi kapcsolataink sorsa. S ha van a tettek között legnagyobb, az a Mesterfokozat életre hívása, a DLA-iskola megalapítása a BME Építészmérnöki Karán. A mesterfokozat elismertetése Európa-szerte példa lett az egyetemek és önálló építésziskolák számára.
Megjárta építészi és építész tanári pálya minden lépcsőfokát, állta és kiállta minden szakmai és érzelmi próbáját. Rangot, nemességet adott itthon, Európa-szerte elismertetett nagy becsben tartott egyetemének, egyetemi otthonának, ahol méltósággal élt, alkotott. Méltósággal viselte utóbbi éveiben súlyos betegségét is, amit erős akarata ellenére sem tudott legyűrni.

Hálás emlékezéssel:
Radványi György