Zaduzsbina Andrejevics Kiadó, Belgrád

Szöveg: Klein Rudolf

Mate Baylon (1903-1995) a délszláv térség legszínesebb és legsokoldalúbb életművű építésze volt, akinek munkássága átívelt az expresszionizmustól a „poszt-posztmodernig”, az épülettervezéstől, urbanisztikától az építészettudományi kutatásig.
A spanyol hajós ivadék, dalmát Baylon a Bécsi Műegyetemet végezte. 1927-ben már Clemens Holzmeister asszisztense volt. Ám a modernizációnak induló Jugoszláv királyság az osztrák-magyar, ottomán, olasz és pravoszláv hagyományokra alapozva az Új Építészet elkötelezettjévé vált, és a fiatal Baylont az európaivá váló Szarajevóba várta, ahol ő Adolf Loos és Marcello Piacentini szellemében építette meg modernista lakó- és középületeit: Dane Cvitković társasházát (1932), a Városi Takarékpénztár székházát (1929-32), a Nemanja utca elemi iskolát (1930-31) és még számos más épületet.
1941-ben a sokszínű pánszláv mini birodalom a náci-csatlósok és belháborúk áldozatává vált. Baylon Dubrovnikba menekült és csatlakozott az ellenálláshoz. Ez a háború után magas pozíciókba röpítette: a tervgazdaság korszakában modernista épületek tervezése mellett főképp lakásfunkciót kutatott, amiből 1974-ben megszületett Európa egyik legkomplexebb posztgraduális képezése a Belgrádi Egyetem Építészkarán, az ötéves egyetemi képzésre épülő hároméves „Lakás” (Stanovanje) mesteriskola, mely a legjobb végzősöket PhD tanulmányok beírására jogosítja. A hallgatók számos a lakáskérdéshez kapcsolódó tárgyat hallgatnak – a beiratkozással 50 tankönyvet kapnak készhez –, ebből a sokaságból választják ki a számukra legmegfelelőbb szakterületet. Az eltelt 36 évben végzett hallgatók Európa és Amerika tervezőirodáiban és egyetemein bizonyítottak.
Predrag Milošević belgrádi építészprofesszor Mate Baylon építész című könyve rendkívül információgazdag, mester-tanítvány viszonyon alapul. Baylon idézeteiből megelevenedik az olvasó előtt a 20. századi építészet számos eddig ismeretlen részlete, egy 70 évnyi életpályát maga mögött tudó, jó humorú bennfentes tollából.