Scolar Kiadó, 2011, 248 oldal, Szerk.: Kígyós Erzsébet, Haba Péter

Egy városnyi ember tartja a barátjának ma is a majdnem két éve hirtelen elhunyt Vargha Mihályt. 1997-ben, több éves csend után ő indította újra a Magyar Építőművészet folyóiratot, 2000-től az Építészfórum főszerkesztője, lelke és motorja volt. Az írásaiból összeválogatott kötet egy felelős gondolkodású, a kultúrát természetes közegeként megélő ember szellemi portréja lett. Fotói, rajzai, a talált tárgyakból készített kis szobrocskái és építészeti írásai így együtt azoknak is nyilvánvalóvá teszik, akik nem ismerték őt, hogy Vargha Mihály kivételes személyiség volt. Számára a város, az épületek az utcák és az emberek az élet folyamatos áramlásának elemei, és ha ebben elakadást látott, a szellemi higiénia érdekében írásaiban szóvá tette. Nem a kritikus vagy a szakíró fölényével, hanem egy széles látókörű, tájékozott, de mindenekelőtt alázatos ember attitűdjével. Írásainak – és a számára legkedvesebb verseknek – most megjelent gyűjteménye nem csupán izgalmas témákat vonultat fel a közelmúlt építészetéről, hanem legalább ilyen hangsúllyal egy ma meglehetősen ritka, értékközpontú, etikus világszemléletet mutat be.

Götz Eszter és Szegő György