Tánczos Tibor

Participáció és építészet Berlinben

Az Erika Mann Általános Iskola átalakítása, Baupiloten, 2008.

Milyen szintjei és formái lehetnek a participációnak? Hogyan járulhat hozzá az identitásképzéshez, és milyen  pedagógiai lehetőségek rejlenek benne? A következőkben berlini példákon keresztül a használók bevonásának  lehetséges módjait és formáit tekintem át, majd egy egyetemi-közösségi tervezési együttműködésben születő kezdeményezés participatív tervezési módszereit részletesebben is megvizsgálom.

Az építészek tudják, hogy egy sikeres projekthez elengedhetetlen az igények pontos ismerete, s hogy a leendő használók tényleges elvárásainak szondázásához szociális kompetenciára és jó kommunikációs készségre is szüksége lehet. Egy családi ház tervezésénél még kézenfekvő és viszonylag könnyebben kivitelezhető a megbízók egyéni életmódjának, viselkedésmintájának feltérképezése, de itt is problémákba ütközhet a komplex, gyakran öntudatlan vagy nehezen  kommunikálható szükségletek kitapintása. Közösségi épületeknél, nagyobb projekteknél még összetettebb probléma elé állítanak a sok dimenzióban mozgó, körvonalazatlanabbnak tűnő elvárások, s legtöbbször nem is kerül sor a leendő használókkal való érdemi kooperációra. Pedig az igényekre érzékeny, a használókat a fejlesztési folyamatba megfelelő mértékben és módon bevonó építészet elősegítheti a közösségi érzés kialakítását, friss elképzeléseket hozhat a  tervezésbe és csökkentheti a későbbi konfliktusok számát.