A pesti Vigadó felújítása

Építész: Fehérváry Rudolf
Szöveg: Sulyok Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás

Feszl a Vigadóval európai építészeti stílusokból alkotott eredetit, a magyar stílus megteremtésének szándékával, s a maga korában ez a törekvése összhangban volt az európai országok művészeti törekvéseivel. Mindez attól lett és lehet magyar, hogy itt és ő – az egyébként pesti német származású mester – alkotta meg ezt a motívumrendszert.

A pesti Vigadó épülete kalandos, mondhatni romantikus sorsú műremek. A mai épület elődje a Pollack Mihály tervezte Redoute (1826-1832) klasszicista épülete, amely jelentős események helyszíne volt, például a képviselőház is ülésezett benne. Éppen országgyűlési szerepe miatt lőtték ágyúval 1849 májusában, Budavár ostromakor, s kellett újraépíteni. Az épülethez csatlakozó Német Színház két évvel korábban égett le. Az akkoriban Pest legtekintélyesebb építészének számító Hild József több újjáépítési tervet is készített klasszicista stílusban, de az új Vigadó tervezési munkája 1859-ben Feszl Frigyeshez került, aki ekkorra már gyakorlott építész volt. A hatalmas feladat jelentőségét felismerve máig nagy port kavaró remekművet alkotott, ez lett tervezőjének legjelentősebb megvalósult középülete, a magyar romantikus építészet főműve. A historizáló stíluselemekből eredeti fantáziával összeállított, egységes építészeti víziót megvalósító házat már felépültekor számos elismerés és persze nem kevés bírálat érte.
A hangversenyterem és kulturális központ funkciójú épület tömegalakítása kiegyensúlyozott, homlokzata monumentális, mégis oldott formálású. A két oldalt masszív óriásablakokkal áttört sarokrizalitokkal közrefogott főhomlokzati középrészt a földszinti árkádsor fölött az emeleten kétszint magas, hatalmas, velenceiesen áttört ablaksor tagolja. A főpárkány helyén geometrikus fríz fut, egyes mezőiben a magyar történelem nagyjainak mellszobraival. Az épület egészét uraló, a külsőben és az enteriőrökben egyaránt gazdag, fantáziadús és gondosan megoldott épületplasztika és festészeti díszítés ritkán tapasztalható egységben, szimbiózisban él az architektúrával. Az építészeti formálás fő eleme a félköríves stílus – akkoriban az inkább német ajkú Pesten „rundbogenstil”-ként emlegették – nevét adó árkádív, Feszl azonban ezt romantikus historizálással, szabadon kezeli. Egyaránt alkalmaz gotizáló, bizáncias és mór építészeti stíluselemeket, tér- és tömegformálása azonban mindig arányos, biztosan kézben tartott. A rendkívüli belmagasságú nagyterem mind a négy falán ilyen árkádos-félköríves nyílás-együtteseket találunk. Az épületornamentika nagy teret ad a szobrászati díszítésnek a homlokzatokon és a nagyteremben is számos szobor található. A díszlépcsőházat Lotz Károly és Than Mór freskói díszítik.
Az épület a második világháborúban súlyosan megsérült, helyreállítására az 1970-es években került sor, számos hibával, mint például vasbeton födémek beépítése reprezentatív terekbe, így a földszinti kiállítótermekbe is.
A jelenlegi műemléki felújítás építési programját a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, majd a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, végül a Magyar Művészeti Akadémia határozta meg. Lényege az épület teljes és korhű műemléki helyreállítása, valamint alkalmassá tétele a Vigadó mint kulturális központ és a Művészeti Akadémia székházaként való működésére. A tervezést előbb a SZAKRA Stúdió (Kralovánszky Réka műemléki építész), majd a Terézvárosi Telefonközpont nagysikerű műemléki felújítását is jegyző Fehérváry Rudolf végezte, a belsőépítészet Gothárd Erzsébet rendkívül igényes munkáját dicséri.
Az épület műemléki, Feszl által tervezett tömegében, tereiben és jellegében kívül-belül változatlan maradt. A cél a lehető leghívebb történeti helyreállítás volt. Visszabontották a hetvenes években beépített vasbeton födémet a földszinti kiállítóteremben, miáltal a Feszl-féle tér újra lélegzethez jutott. Helyreállították az egykori kocsiáthajtót mint foyer-t, így grandiózus térsor alakult ki a díszlépcsőház előcsarnokaként. A Vigadó épülete és a hozzá kapcsolódó iroda- és üzletház közötti átmeneti teret is beépítették, lépcsőházakat, panorámaliftet, irodákat, öltözőket és kiszolgálóhelyiségeket alakítva ki. A nagyterem mennyezetét is visszaállították az eredeti magasságra – egészen pontosan 80cm-rel alacsonyabbra –, így eredeti térarányaiban él ma a hatalmas hangverseny- és bálterem. Az egész épület visszakapja eredeti csillárjait, a nagyteremben az eredeti fotók alapján állították vissza a két darab 108 karú csillárt, kiegészítve a Gothárd Erzsébet tervezte falikarokkal. A plasztikai és festett faldíszítés az egész épületben korhű lett, az új részekben a régit követő, modern változatban, csakúgy, mint a nyílászárók részletképzése esetében. Feszl az épületornamentika motívumait is művészi fantáziával válogatta össze, például a gelnhauseni Barbarossa-vár és a Marienkirche 12. század végi motívumaiból, de adott hozzá iszlám és gotizáló motívumokat is. Nevezetes ornamentális formaújítása a huszáregyenruha vitézkötéséből képzett geometrikus motívum, ami nem egy bírálatra adott okot. Valójában a lehetséges magyar építészeti stílusmotívum kereséséről van szó, mint ahogyan a nagyteremhez kapcsolódó fogadótermek oszlopfőin megjelenő bajuszos férfifej esetében is. Feszltől számos rajzi lap maradt fönn magyaros épületplasztikai motívumok és fiktív emlékművek vázlataival, parasztkariatidái megkapó mesélőkedvét tanúsítják. Megfigyelhető azonban, hogy a Vigadó mai szemmel néha túlburjánzónak tűnő ornamentikája valójában meghatározott számú elem fegyelmezett variációjának gyümölcse. A felújítás belsőépítésze e motívumok alkalmazásával alakította ki az új épületrészek díszítését mértékkel, ott, ahol ilyenekre szükség volt. Például ahogyan a nagyteremben és kísérő teremsorában a parketta motívumai a mennyezetét ismétlik, úgy a negyedik emeleti térfüzérben és a hatodik emeleti többcélú teremben is ez történik.
Új elem a nagyterem fölött létrehozott két szinten, az ötödik és a hatodik emeleten jött létre, itt kiállítótermeket és egy ún. többcélú termet alakítottak ki. Utóbbi a meglévő, részben felülvilágítókkal kialakított tetőfedélszék alatt kapott helyet. Ennek tartószerkezete acél rácsostartó, melyet tűzvédelmi okból tűzálló gipszkartonnal burkoltak úgy, hogy ezáltal megváltozott a szerkezet megjelenése és betonbordáknak tűnnek. Formálásuk mindazonáltal látványos, nagyvonalú és a létrejött tér is jó arányú. A VI. emeleti télikertből a szellőzőgépházból leválasztott folyosón és a többcélú a teremből is kijuthatunk a panorámateraszra, ahonnan a város egyik legszebb dunai látképe tárul elénk.
„Magyarországon a romantika forrásait éppen a forradalom apasztotta el az építészet elől, mégis ennek az irányzatnak köszönhetünk egy nemcsak rendkívül érdekes, hanem kivételesen értékes alkotást, Feszl Frigyes 1859-től 1865-ig épült Vigadóját, mely izolált jelenségnek ígéreteit csak a legutóbbi években válthatta valóra ennek az országnak egyetlen zseniális építésze. Az ígéretek ugyan benne még igen határozatlanok, a később Lechner tulajdonképp való programjává lett nemzeti jellegnek még nyoma sincs benne. Viszont a hagyományos formákkal szemben való viszonylagos szabadsága minden fölhasználásuk mellett, ma is mintaszerűvé teszi ezt az épületet formavilágának elévülte után. A Vigadó még nem magyar épület és abban a korban nem is lehetett azzá, de a maga nemében olyan adaequat és eredeti megoldása a régi formákkal egy új problémának, amilyen, természetesen más célnak megfelelően és már új formákkal, Lechnernek akár Geológiai intézete, akár Postatakarékpénztára. Nem formai, nem is szerkezeti analógiáról van itt szó, hanem végső elvi rokonságról, amelynek minden igazi építészeti alkotásban, minden jól szerkesztett, céljának megfelelő és stílszerűen megoldott épületben meg kell lennie” – írja Fülep Lajos a Feszl magyar nemzeti építészeti stílustörekvéseinek folytatójának tekintett Lechner Ödönről. Szintén ő citálja Arany János mottó-beli sorait a Postatakarékról.
A Pesti Vigadó Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia alapítójának életmű-kiállításával nyitja meg kapuit. Ő nem csak a magyar, de szándéka szerint az egyetemes építészetet is alapjaitól újra kívánta alapítani. Ahogyan a címben idéztem Fülepet: Egyetemes és nemzeti korrelatív fogalmak. Makovecz életművét most már a 20. századi egyetemes és a magyar építészet egyik legnagyobbjaként tartjuk számon. Lehetne-e méltóbb megnyitása a méltó módon megújult Pesti Vigadónak?

Építész: Fehérváry Rudolf
Építész munkatárs: Szőke Ferenc
Koncepcióterv: Kralovánszky Réka
Tartószerkezet: Pintér Tibor
Belsőépítészet: Gothárd Erzsébet
Épületgépészet: Hivessy Zoltán
Elektromos tervezés: Kovácsné Homonnay Zsuzsanna
Tűzvédelem: dr. Csizmadia Zoltán