Pragmatikus modernizmus – avantgárd és mainstream között

Szöveg: Matthias Boeckl

Joseph Urban: A bécsi Zedlitzhalle bejárati tere, 1901

A „Hagenbund építészet” azt az avantgárd peremén és azon túl lévő cselekvési területet reprezentálja, amely rendszeresen ellátta a hétköznapi építészetet a modernizmus ötletkivonatával. Mivel széles körben elfogadott volt, így sokszor nagyobb befolyással bírt, mint az avantgárd látványos megnyilvánulásai, melyek alapvető kulturális újításait sokszor csak évtizedekkel később fogadták be. Így az avantgárd és a mainstream közti alkotóterület fontos közvetítő szerepet tölt be, amit csak az utóbbi időben kezdtek felismerni és méltatni. Ennek a környezetnek nyújtott a bécsi Hagenbund nemzetközi mércével is fontos vitafelületet, melyet az osztrák, magyar, cseh, német és francia építészek ki is használtak.

Összművészet vagy való élet – eltérések a szecessziótól

A Hagen Művészeti Szövetség 1900-ban, mindössze három évvel a bécsi Secession után alakult, és ahhoz hasonlóan a Künstlerhaus kvázi monopolhelyzetétől való elszakadást képviselte. A korai szecesszió és a többi művészeti aktivitás közti különbségek az összművészet (Gesamtkunstwerk) ideálfogalmából fakadtak, a szecessziós alkotásokat ez egyértelműen elkülöníti a többitől. Az összművészet ideája azoknak az életreform mozgalmaknak a terméke volt, melyek gyakran ezoterikus inspirációból fakadtak, és 1900 körül egész Európában nagyon aktívak voltak. A „Gründerzeit” materializmusának legfrissebb kritikáját egy új „művészet-vallás” formájában juttatták kifejezésre. Azok az építészek, akiknek nem volt elég erős hite a művészet szentségében és a szecesszionistáknál kevésbé elit környezetben mozogtak, a Hagenbundban találtak megfelelő otthonra.