Dutch Design Award 2011
Architectural Review Emerging Architecture Award 2013

Design: Ronald Rietveld/RAAAF és Atelier de Lyon
Szöveg: Szegő György
Fotó: RAAAF

A holland tengerparton 1940-ben épített bunkert szoborrá formálták a tervezők. Közepén sliccelve feltárták annak belsejét. A bunker eredetileg tizenhárom katonának nyújtott védelmet a bombázások idején. A tervezők a szűk, kisméretű, kívülről teljesen elzárt belső tereket egyszerűen kinyitották. Gyémánthuzallal hard-edge éket vágtak ki a monolit tömb kellős közepéből, és daruval emelték ki a szeletet. A szétvágás negyven napba telt. A képzőművészeti tett több mint új formaadás: béke-mágia.
A házszeletelés a plasztika 20. századi „felfedezése”. A káosz-építés egyik úttörője Kurt Schwitters 1932-es, korszakos hannoveri belső tere. Sorsszerű, hogy szövetséges bombázás pusztította el ezt az etalont (a Merzbau rekonstrukciók építésztárlatok szenzációi – lásd pl. e számunkban a Villa Stuck Az én templomai müncheni kiállításánál). Az architektúra-plasztikák additív módszerét váltó metódus kortárs jelentkezése pontosan meghatározható: a kezdet Gordon Matta-Clark Manhattani anarchista architektúrája – régi épületek fűrészes lyukasztása (1972). Azután a párizsi Pompidou Központ építésénél kiürített házakat is perforálta, kézi-darabolóval rombolta – Office barokk projekt, 1975. Ennek fotói bejárták az akkori építészeti sajtót, mellesleg leleplezték a párizsi (bér)palota-architektúra talmi kulissza-szerkezeteit. A barokk építészet Matta-Clark számára minta volt: elemezte Fischer von Erlach salzburgi Kollégium-temploma perforált architektúráját, és Istálló-kaszárnyájának lyukas balkon motívumát. Matta-Clark „barbárként” hivatkozott a klasszikusokra; már Walter Benjamin is írt a barokk és az expresszionizmus közti analógiáról.