Szöveg: Szabó Julianna PhD

Az Óvás! Egyesület tervének részlete,
készítették: Perczel Anna, Magyar Ádám, Szántó Kató, Ladányi János, Bencze-Kovács Virág

A régi pesti zsidónegyed eredetileg sikertörténet: a városfalak előtt megtűrt zsidóság villámgyorsan felépített urbánus negyede a városi kereskedelem legfontosabb artériájával, a magyar klasszicizmus legjobb építészeivel, Közép-Európa legnagyobb zsinagógájával.
De a zsidónegyed szomorú történet is. A város egyik legsűrűbb spekulációs városszövete a zsidó szegénységet konzerváló szűkös lakásviszonyokkal, a Madách sugárút elolvadt modernizálási kísérletével, a gettó emlékével, vallási-közösségi kohézió híján üres és romos zsinagógákkal, a 15-ös tömb rehabilitációs kudarcával, öregedő, szegényedő, a rendszerváltás óta drasztikusan fogyó lakossággal, fojtogató autóforgalommal és parkolással.
A legújabb fejlemények értékelése még nem világos. A zsidónegyed házai az új évezredtől nagy ütemben kezdtek cserélődni, a belső udvaros két-három emeletes épületeket legalább olyan sűrű, de két-három-négy szinttel magasabb beépítés váltja fel. A zsidónegyed századfordulós építészete látványosan áldozatul esik az ezredforduló spekulációs középszerének. Néhány ember azonban felemelte a szavát a negyed védelmében, lassan megmozdultak a védelemre hivatottak is, végül a polgármestert bilincsben vezették el, a károk felmérése folyamatban van.
Az eset óta kissé bénult csönd üli meg a tájat, kivéve persze a már beindított munkagépek zaját. Részben ez a továbbduruzsoló munkazaj késztette az ÓVÁS!-t, hogy egy kiállítás keretében újra megtörje a csendet, megpróbálja leállásra késztetni a munkagépeket, egyben egy új, alternatív tervet felkínálni: közösségi hasznosításra a zsidónegyedben.