Az Országház dunai homlokzatainak felújításával eltöltött tizenkét év alatt, a korábban elkészült kupoladob, az üléstermek tetőből kimagasló tömbjei és az északi torony kivételével, jóformán minden egyes kőelemmel kapcsolatba kerültünk. Nem tudok más olyan épületről a világon, ahol a felújítás ilyen módon folyna, évtizedekig tartóan, elemenként felmérve, elbontva, újrafaragva és visszaépítve a teljes kőburkolatot, amit a kőfaragványok acélszerkezetekhez hasonló racionális rendje tesz lehetővé. Az Országház „gépies”, mert tipizált, ám kézzel faragott kőburkolata éppúgy a 19. század jellemző terméke, mint a haladónak mondott korabeli öntött, vagy szegecselt acélszerkezetek, vagy a belső udvari homlokzatokon felhasznált, a kőnél jóval olcsóbb (és szerencsésebb, mert tartósabb) sajtolt idomtégla burkolatok és pirogránit díszítések. A kor hasonlóan monumentális, de kézműves technológiával készülő épületei egy lehetséges, de megszakadt fejlődési vonal közbülső állomásaiként is értelmezhetők. A kézműves technológiák elsorvadása csak a második világháború után öltött világméreteket, végképp utat engedve a tömeggyártásra alkalmas technológiáknak. Az Országház felújítását végző, Európában egyedülálló kőfaragó és kőszobrász iskola ennek a kézműves műveltségnek a hordozója.

Masznyik Csaba

Tervezők, akik az elmúlt 21 év folyamán a felújításban részt vettek:

Északi torony:

Somorjai Antal

Katona Zsuzsa

Held Lászlóné

Többi homlokzat:

Masznyik Csaba építész, vezető tervező

Birkás Gábor építész, vezető tervező

Gábor Mónika építész

Szabó Ágnes építész

Niszler Katalin építész

Dóczi András építész

Strommer László CAD

Kovordányi György CAD

Dr. Pintyőke Gábor statikus

Dr. Gálos Miklós statikus, kőszakértő

Kisfaludy Attila statikus

Kivitelező: Reneszánsz Zrt.