Implantáció, egy parasztház újjáéledése

Jutta Görlich képzőművész és Peter Haimler építész családi otthonát Németországnak a cseh határszélhez közel eső településén, Viechtachban, egy 1840-körül épült parasztházban rendezte be. A ház a településtől távol áll és egyike azon hagyományos módon épített épületeknek, ahol az ember és a jószágok egymás közvetlen szomszédságában, egy fallal elválasztva éltek. A tulajdonosok összegyűjtötték és osztályozták az egykori lakó hagyatékának minden darabját és Peter Haimler az eredeti házat változatlanul hagyva négy betonkockát állított be az épületbe.

Implantátumokat készített, melyet sebészhez illő óvatossággal ültetett be a régi építménybe. A kockákat a tönkrement tetőszerkezet felől öntötték be a régi falak közé. A zsaluzat és a merev biztosítások labirintusával az építész a hasított kő-, fa- és betonfalak együttesét és egymás mellettiségét hozta létre. A beépített kockák a „második modern” cellái, puritánságuk ellenére barátságosak, ezek határozzák meg az épület egyharmadát. A régi és az új kontrasztja a berendezésben is végigkíséri az épületet. A padok egy régi gabonásláda fájából készültek, a technikai felújításon átesett régi tűzhelyet beépítették a mosogató mellé, de a régi módon fűtik. A fürdőkádat és a mosdókagylót betonból öntötték, de anyaguk ellenére emlékeztetnek a régi teknőkre és itatókra. A szobákban tett minden egyes lépéssel váltogatjuk a 19. és a 21. századot. A ma és a holnap, a paraszti ésszerűség és a kortárs radikalizmus egymásra figyelő együttélésének lehetünk tanúi, melyből végül mégis a hagyományok előtti főhajtás kerekedik felül.

Beliczay Zsuzsa (Dieter Bartetzko írásának felhasználásával)