A Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központja
Budapest Építészeti Nívódíja 2008

Építészek: Noll Tamás, Madzin Attila
Szöveg: Haba Péter
Fotó: Bujnovszky Tamás

A Tűzoltó utca és a Thaly Kálmán utca kereszteződése városrendezési szempontból zűrös terület: van itt minden a romos gyárépülettől az iskolákon, sportközponton és régi bérházakon át az újonnan épült lakóházakig. A városszövet erősen szakadozott, a zártsorú beépítés szabadon álló, kerttel körülvett házakkal, passzázsszerű áttörésekkel, félig nyitott udvarokkal váltakozik. Az általános szakmai felfogás szerint kaotikus városi környezetben törekedni kell arra is, hogy az új épület egyfajta rendet, kiegyensúlyozott térstruktúrát teremtsen maga körül – különösen ha nagyméretű középületről van szó.
A hazai építészeti közélet megkongatta a vészharangokat: elsőszámú beszédtéma a nagy közberuházások, közhasznú vállalkozások sorozatos elmaradása, a pályázatok számának csökkenése. Több rangos építésziroda is egyre nehezedő gazdasági helyzetéről számol be, s – a helyzet drámaiságát kissé eltúlozva – az ezredforduló utáni éveket már-már a régi szép időknek tekintik, amikor sokakban feltámadt a remény, hogy a magyar építészet végre kitörhet abból a közegből, mely többnyire provinciális, kisstílű megoldásokra kényszeríti.
A 7,3 milliárdos – vagyis Magyarországon igen tekintélyesnek számító, bár PPP-konstrukcióban kivitelezett – közberuházás alig néhány hónapja készült el a Józsefvárosban. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó épület a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara 60 éve dédelgetett álma – ennyi ideje folyt öt, nélkülözhetetlen kutatással és oktatással foglalkozó intézet munkája, a célra alkalmatlan környezetben. Kész csoda tehát, hogy a jelentős költségeket igénylő beruházásra kiírt építészeti pályázat csendesen, szakmai féltékenység, és sajtóbotrányok nélkül lezajlott: aki megnyerte, meg is építhette.
Noll Tamás, Madzin Attila, Csavarga Rózsa és munkatársaik kimagasló színvonalú épületet terveztek. A tervezők nem erőltették a hagyományos városi tömbstruktúra helyreállítását, inkább az volt a céljuk, hogy olyan kompakt tömegformát alakítsanak ki, amely javít a spontán kialakult helyzeten, használhatóbbá teszi azt, ami adott, és harmonikusabbá varázsolja az utcák térarányát, ugyanakkor valamit mégis megidéz a terület építészeti-városépítészeti jellemzőiből. Az épület törtvonalú, üvegfalas főhomlokzatát a Thaly Kálmán utca vonalától jelentősen visszahúzták, hogy az utca túloldalán már korábban kialakult teresedés kibővítéseként kellemes városi köztér alakulhasson ki. A hátsó homlokzat mentén a Tűzoltó és Vendel utcákat összekötő átjáró alakult ki – ehhez az oldalhoz kapcsolódik majd a Gyógyszertudományi Karnak a következő ütemben megvalósuló épülete. Az egymáshoz illeszkedő két tömb között belső udvart alakítanak ki. (Az épülethez kapcsolódó városrendezés ezen irányait a KSZT írja elő).
A tervezők a sokféle funkció és az összetett beépítési szituáció ellenére rendkívül tiszta, racionális, közvetlenül a funkcióból eredő alaprajzi rendszert tudtak alkotni. A lehető legkézenfekvőbb – egyszersmind a funkcionális értelemben legszerencsésebb – megoldást választották, az összkép olyan eszköztelen és professzionális, hogy már-már fantáziátlannak tűnik. Ez a benyomás nem véletlen: az építészi ambíció itt nem a formai truvájokban, hanem az adottságoknak látszólag ellentmondó töretlen, kompakt struktúra megalkotásában, a funkcionális problémákat a legfinomabb részletekig kibontó szemléletben és az épület számára helyet adó városi közeg iránti mindennemű érzékenységben áll.

Az aula hosszanti terét kétoldalt egy-egy pillérsor élénkíti – az üvegfal felőli egészen a mennyezetig felmagasodik, a másik az épületet gerincszerűen átfogó közlekedőteret határolja. Ez utóbbiról nyílnak a nagyobb előadótermek és a kutatóintézetek kisebb helyiségeit (laboratóriumok, kutatószobák, kiszolgálóterek) magukba foglaló harántirányú oldalszárnyak középfolyosói, valamint az emeletre vezető lépcső és lift. Ez a főfolyosó az emeleten is megismétlődik, mely karzatszerűen felárul az aula felé. A felsőbb szintek már zártabbak, a helyiségek keskenyebb középfolyosók mentén sorakoznak (itt a hosszanti részeken az adminisztrációs és oktatási helyiségek, a harántszárnyakban a kutatómunkát szolgáló terek vannak). A tervezők biztos kézzel alkották meg a funkciónak leginkább megfelelő téri folyamatot: az utcáról nagy nyilvános helyiségbe (aula) lépünk, onnan a pillérsoros folyosó félnyilvános zónájába, majd a zárt területekre.
Ez a fegyelmezett, következetesen differenciáló tervezői szemlélet a formai kialakítás, a részletek és az anyaghasználat terén is érvényesül. Az építészek a külső látványban élesen, szinte didaktikus egyértelműséggel különítették el egymástól a két fő épületrészt. Az aula megtörő homlokzatával, kecses pillérsorával, áttetsző-megcsillanó üvegfalaival, messze előreugró tetőlemezeivel a hozzá csatlakozó oktató-kutatói egység zárt, egyetlen hasábba összefogott tömegéhez képest kötetlen, változatos, nyitott karakterű. A keresztszárnyak között kialakított, teraszos-lépcsőzetes belső udvarokat üvegfalakkal rekesztették el – így töretlen hasábformát képeztek, növelve a kontrasztot az aula felbontott, transzparens világával.
A belsőben folytatódik az egyes funkciók szín- és anyagbeli megkülönböztetése. A hosszanti főfolyosó mentén sorakozó helyiségekhez kapcsolódó falfelületeket más-más burkolattal látták el: az előadótermekét furnérlemez, a lépcsőterekét függőleges fémcsíkokkal tagolt csiszolt kő, a liftekét fémlemez, a fennmaradó részeken szintén fémbetétekkel élénkített fehér kő jelzi. Ugyanez a szín-és anyagelvű tértagolás jelenik meg az első emeleti karzaton is, a keresztszárnyak folyosóin és a felsőbb szinteken azonban már a színezett vakolat az uralkodó. A pasztelles árnyalatokra, a natúrszínekre, az anyagok természetes textúrájára alapozó belsőépítészeti kialakítás kissé konzervatív, „klasszikusan elegáns” hangulatot kölcsönöz a tereknek – jól illeszkedve az intézmény tartózkodó, „tudományos” karakteréhez. Az aula kiváló példa arra, hogyan lehet bonyolult, virtuóz formák nélkül, az építészeti szerkezetből eredő struktúrára alapozva reprezentatív, nagyvonalú teret alkotni. A tervezők nem látványelemekből, hanem a monumentális hatást keltő arányokból, méretekből, viszonylatokból, formai redukciókból indultak ki. Mindemellett a homlokzat előtt elterülő nagy, szabad térség látványa miatt a látogató az aulát a valóságosnál szélesebbnek, tágasabbnak érzékeli. Az anyagában színezett öntöttbeton padló geometrikus mintázata – Örkényi Antal alkotása – finoman igazodik a tervezői elgondoláshoz, s éppúgy felfokozza az aula sodró térhatását, ahogy az üvegfal és a belső pillérsor között futó karzatra vezető lépcsők paravánszerű betonfalai is. Ez utóbbiak lyukkártyára emlékeztető, kör alakú áttöréseikkel, négyzethálós tagolásukkal mintha sajátos tervezői önreflexióként utalnának az épület geometriai alapformákra, raszterekre alapozódó rendszerére. Mintha a tervezők által megalkotott absztrakt struktúrák kvázi képzőművészeti „átfordításai” lennének, melyet az egyes betonelemek faerezetes textúrája – mint határozottan szobrászi elem – is megerősít. Mindez a padlómintázattal együtt arra a kutatómunkára is emlékeztet, mely az épületben zajlik: a biológiai struktúrákban rejlő univerzális geometriára. Az aula tehát az épület „felvezető elemeként” egyszerre visszafogott, „háttérbe vonuló” és asszociatív-narratív karakterű, „előtérbe lépő”.
A belső terek világa tudatosan gondolatgazdagabb, élményszerűbb, mint a külső, mely elsősorban szűkszavúságával utal a funkcióra. Ez a kissé feszes, komoly, de sehol sem száraz formaadás csak ott oldódik, ahol az üveghomlokzat megtörését még egy szabadonálló vaskosabb pillér és a hegyesen kiszögellő tető is kijelöli – előteret határolva el a főbejárat számára. Itt összeér a külső és a belső egymástól eltérő világa. A látszólag minden szempontból egyöntetű épület többféle formai-szemléletbeli elvet sűrít, s emel szintézisre.

Generál tervező: Noll Tamás – M-Teampannon Kft.
Építész: Madzin Attila – M-Teampannon Kft.
Belsőépítész: Csavarga Rózsa – M-Teampannon Kft.
Munkatársak: Alasztics Pál László, Cservenyák Eszter Ilka, Klie Ágnes, Légár Ágnes, Pém Ildikó, Sándor Gergely, Szűcs Zsófia, Tóth Krisztián, Varga Bence, Zahorán Gábor – M-Teampannon Kft.
Szerkezet: Kenese István, Berki Gabriella – Megalit Kft.
Gépészet: Cservenyák Gábor, Cservenyák Eliza, Timkó Béla, Haász Áron, Bodnár István, Ábel Miklós – Klimasoil Kft.
Villamosság: Kucskár Mihály – VIL-ART Kft.
Informatikai hálózat: Kiss Gábor – EL-IN TERV Kft.
Közlekedés: Szálka Miklós – Pro Urbe Kft.
Épület automatizálás: Harmath László – IQ kft.
Akusztikai tervezés: Józsa Gusztáv – Józsa és Társa 2000 Kft.
Tűzvédelem: Szöllősy Levente – Tűzinfo.hu Bt.
Művészeti padlóburkolat: Örkényi Antal
Környezetrendezés: Vastagh Gabi, Bárány Borbála – Garten Studio
Beruházó: SE Campus Kft.
Generálkivitelező: Arcadom Zrt.