A 11. Nemzetközi Építészeti Biennálé online diákpályázata

Aaron Betsky, a 2008-as Építészeti Biennálé főkurátora világ építészeit több rétegben „hívta” az „Építészet az épületeken túl” szlogennel. 2008 nyarán online ötletpályázatot is meghirdetett a világ bármely építészhallgatójának: építészeti- és látványelemekből tervezzenek „a téren túl létező kisvárost”, Everyville-t, ahol a közösséget a kommunikáció szervezi.

„Képzelj el minden várost. Idézd fel azt, amelyikben felnőttél, az első sétáid, az első szerelmed színhelyét, azokat a színeket és formákat, amelyek először ejtettek rabul; az első csalódást, amikor eltévedtél vagy egyedül maradtál. Idézd fel a látványt, a hangokat, az utcát borító koszt, a fák között süvítő szelet. Azt a napot, amikor elviszik a szemetet, és az előzőt; az utat a külváros vagy a reptér felé, a helyet, ami idővel teljesen magába olvaszt. Talán még mindig ebben az emlékeidben élő városban élsz, vagy ide jársz meglátogatni a családodat. Talán soha nem is éltél ott, mert vidéken nőttél fel. Mégis a kultúránk mélyén él egy kisváros, talán egymaga, talán egy nagyváros szomszédságában, ami nem csupán helyet jelent nekünk, hanem egyfajta közösség élményét is hordozza. Korunkban az ilyen városok sokkal gyorsabban születnek és tűnnek el, mint a történelemben eddig bármikor. Ha nem élünk ott elég sokáig ahhoz, hogy a sajátunknak érezzük, ha nem fordítunk rá időt, mi teszik ezeket valódi helyekké, amelyek társadalmi és fizikai határt jelentenek számunkra a világ érzékelésében?”

Az építészet önmagában nem tud direkt választ adni a kérdésre, csak ahogyan az emlékművek, templomok, bankok formája kifejezi vagy visszautal az azt építő közösségre. A közösség önazonosságát, összetartozását és közös karakterét nem az egyes házak, hanem a városszövet, a város története és folyamatos átalakulása fejezi ki.

Betsky a pályázatot programadó előadással indította, amiben az „épületeken túli építészetet” a jövő városának kontextusában is megfogalmazta. Nem virtuális közösségről beszélt, hanem olyanról, amelyik az identitásának kifejezésére az építészet technológiáit használja. A pályázatban azt kérte, hogy képzeljék el a látvány, a karakter és a civil tudatosság harmonikus egységét egy kisvárosban, ami illeszkedik a város területéhez, helyzetéhez, múltjához és jövőjéhez is. A javaslat excentrikus, inkább utópia, mint valós építészeti feladat. A diákoknak azt kellett láttatni, hogyan él Everyville tíz év múlva, és hogy közössége hogyan fogja kifejezni önmagát az építészeten keresztül: akár egy konkrét hely felidézése, ami ma már nem létezik, akár töredékek sorozata, akár érzésekből, emlékekből komponált struktúra által. Everyville egyszerre valós és imaginárius város, amely a kommunikáción alapuló jövőben a benne élő, azt létrehozó, használó és fenntartó közösség új alkotmány szerint él, építészete a fizikai téren túli érzékelést fejezi ki: az összetartozást, a kapcsolatokat, a társadalom identitását.

Két hét alatt összesen majdnem 800 pályamű érkezett, a zsűri (Betsky és Paolo Baratta, a biennálé igazgatója, ill. Francesco Delogu, Zaha Hadid, Thom Mayne, Wolf Prix, Luigi Centola és Flavio Albanese, a Domus magazin igazgatója) által kiválasztott 10 nyertes, illetve 40 kiemelt munka önálló kiállításként szerepelt az Arsenaléban, Betsky nagyszabású Unethernal City-látomása szomszédságában. A pályázat lebonyolítása is az innovatív kommunikációs technológia példája: a Gruppo Telecom Italia e célra kifejlesztett szoftvere fogadta a névtelenül feltöltött pályaműveket.  Az összes beküldött pályázat az idén nyár végéig látható az interneten.

A nyertesek között olasz, német, amerikai és ausztrál diákok voltak, munkáik a Biennálén különleges installációban jelentek meg. A „Maeve” elnevezésű rendszert a postdami Alkalmazott Tudományok Egyeteme Interface Tanszékén tervezték. Az egyes pályamunkák kártyalap formájú elemeket alkottak egy érzékeny, interaktív felületen, ami hatalmas kivetítőre kötöttek rá. A kivetítő követte a látogatók beavatkozását, így a hálózat változása azonnal megjelent. Ha az érintőfelületen valaki elhelyezte kártyáját, kontextus-tartomány nyílt körülötte a projekt adataival, itt jelentek meg a médiaanyagok, a kulcsszavak és összefüggések. A következő kártya adatai kapcsolatba léptek az előzővel és hálózatot alkottak.

Götz Eszter