Gerle Margit: Biomorph – Museion No.1, május 16 – június 6.

A papír az egyik legősibb anyag, amelynek napjainkban újraéledt kultusza egyre több művészt inspirál arra, hogy alkotásának egyedüli alapanyagául válassza ezt a régi-új matériát. A gyári vagy kézi készítésű, és merítésű papír tehát a kortárs (magyar) művészet egyik fontos médiumává, a klasszikus anyagokkal egyenértékű, önálló festői és plasztikai értékekkel bíró alkotói kifejezőeszközzé vált.

Gerle Margit most látható műveinek mindegyike papírból készült, ebből az ősi anyagból, amelynek a Távol-Keleten nagy tradíciói vannak. Korábbi munkáiban magától értetődő természetességgel ötvözte a papír és a kőagyag (magastüzű porcelán és cserép) részleteket. A papír elemek hol színükkel, hol felületi struktúrájukkal kerámiára emlékeztettek, az égetett agyag részek pedig könnyedségükkel, perforáltságukkal keltették papírlapok, kartondarabok hatását. A kerámia súlyossága és szilárdsága a papír könnyedségével és lágyságával ötvöződött ezeken az alkotásokon, s az elkészült tárgyak precízen kiszámított statikai bravúrok voltak. A két anyag áthatásából új médium született, amely átrendezve tulajdonságaik relációit, alapjaiban más viszonyrendszereket teremtett. Gerle Margit azonban – kerámiáival párhuzamosan – már másfél évtizede készít kizárólag papírból plasztikákat és reliefeket. Művészetében a papír fokozatosan előtérbe került és átértelmeződött. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy 2005-ben, meghívást kapott Japánba, és ösztöndíjjal három hónapot töltött ott.

Aki a papírral foglalkozik az egyben a múlthoz, a kultúra ősi forrásához nyúl vissza. Gerle Margit számára a papír több puszta anyagnál, spirituális tartalmat hordozó művészeti médium. Kapcsolatot jelent a távol-keleti kultúrával, művészettel. Ott a papír szent dolog, nem szabad rálépni sem, a szakrális helyeket is papírral jelölik. A japán filozófia szerint az ember és a papír egyaránt a természet gyermekei, tehát testvérek. A kínai és japán művészek a világmindenség egységét úgy próbálták érzékeltetni, hogy harmonikusan egybe olvadtak a természet szellemével. A távol-keleti művész belső koncentrálás eredményeképpen tisztán látja „szívében”, hogy mit akar megjeleníteni, a téma „szelleme irányítja”, s ezt a belül látott képet kezdi „leírni” kezének gyors, hajlékony mozdulataival. Gerle Margit is ilyen meditatív alkotói attitűddel szemléli a körülötte lévő dolgokat. Lassan, megfontoltan, elmélyülten fogadja be a világ apró részleteit. Figyelmét a látszólag mellékesnek tűnő szegmensekre fókuszálja. A nagy egésznek minden darabja egyformán fontos számára, hiszen a rész magában hordozza az egész tulajdonságait, és különálló egységként is jelentéssel bír. Minden kis mozzanat a nagy egészről szól.

Gerle Margit művészi tevékenységének két alapvető jellegzetességét foglalja magába az általam még 2002-ben, művei leírására alkotott szóösszetétel: a biomorf. Munkái valamely organikus vagy ősi formára emlékeztető alakzatok (erre utal a bio), amelyek ugyanakkor az alkotás metamorfózisa által alapvetően más, eredeti jelenségekké válnak.

Részlet Szeifert Judit tanulmányából