Hetvenöt éves korában elhunyt Makovecz Imre építész. Ő volt a vezetője egy egymáshoz lazán kapcsolódó építészek, tervezők és kézművesek csapatának, akik megalapozták az építészet egy alternatív változatát, együtt gondolkodva és együtt élve a kommunista uralom és a Magyarországra és Oroszországra ráerőszakolt lélektelen…
A legnagyszerűbb évei voltak az életemnek, nem csak én voltam fiatal, hanem Makovecz Imre is egy ereje teljében lévő, sőt talán művészetének a legintenzívebb időszakában lévő nagyszerű művész volt, úgyhogy jó volt a tanítványának lenni akkor. Egy emlékezetes tokaji találkozás volt, ahol én a lázadó, minden ellen tiltakozó…
Makovecz Imrével nem volt személyes kapcsolatom, noha közel laktunk, és az utcán többször is köszöntünk egymásnak. Meglepődtem, amikor a Magyar Építőművészet szerkesztősége felkért, hogy írjak egy cikket az egri uszodáról. Nehezen vállaltam el, hiszen ez nem az én területem. Ezt mégis két további cikk követte a Stephaneumról…
Makovecz szerint Krisztus sírjának lényege a feltámadás eseménye, ezért, mint mondta, szerinte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend legfontosabb attribútuma Krisztus feltámadás kell legyen – az az üdvtörténeti esemény, amelyet így, nagy kezdőbetűvel írunk: Feltámadás. (A Rend zászlajának egyik oldalán a feltámadt Krisztust ábrázolják…
Nehéz volt visszategeznem. Kambodzsa templomairól beszélgettünk, az organikus építészet ezer éves kőből faragott csodáiról. Arról, hogy ezek az emberarcú, asszonyformájú épületek belső tereikben hordják a férfierőt, felmutatva a teremtés folytonosságát. Kambodzsai templomok. Hidak a Föld és a Menny között.
„Hogy meddig dolgozom még, nem tudom. Lehet, hogy ez a templom az utolsó. Nem tudhatom. Nem kötöttem semmilyen kompromisszumot. Csak az adottságot, az alaprajzot és a pillérek adottságait kellett tudomásul vennem. Mivel szimmetrikus az alaprajz, nem volt ellenemre. A templom kétharmadának lefelé megépülne az inverze is…”
Az organikus építészet felfogása az időről egyes esetekben természetes módon vezet a régészetnek az alkotói folyamatba történő bekapcsolásához. Ebben a folyamatban a régészet eredményei nem holt, múzeumi leletek, hanem az idő egységes szemlélete, a kontinuitás megelevenítése révén élő részeivé válnak az újonnan létrejövő műnek.
I take architecture seriously. It is not a stylistic exercise for me, it is not the servant of the global world of money aspiring for power, neither that of mindless technology or war economy (cf. Paul Virilio), but serves to sustain sustainable nature (cf. Ferenc Nádasdy) and the divine nature of mankind.
Költői, karizmatikus, végtelenül nagylelkű és megszelídíthetetlen. Makovecz Imre sajátosan magyar és valóban nagy ember volt. „A hatóságok látókörén kívül alkotó Makovecz olyan nyelvet alakított ki, amelyben ötvözte az organikus építészetet a folklór motívumaival. Ez részben példaképének, az osztrák filozófus-tervezőnek, Rudolf Steinernek…
A hetvenes évek elején fiatal építészhallgatóként Csornára utaztam haza, szüleimhez. A vonaton véletlenül összeakadtam Makovecz Imrével, akit akkor még csak látásból ismertem. Feleségével Sopronba igyekezett egy építész barátjuk meghívására. Leültetett maga mellé, és minden átmenet nélkül a leglényegesebb dolgokról kezdett beszélgetni velem.
Imrével másodszor 1980-ban a Villányi úti lakásában találkoztunk. Hetekkel korábban Taksás Misi barátommal az R-Klubban meghallgattunk egy nagyszerű előadást. Imre és Csete György közösen a szerves gondolkodásról beszéltek.
Az egyetemi évek nem tudtak mindenben választ adni egy kiforratlan, nyughatatlan fiatalember kételyeire.
Aztán jött a telefon, hogy igaz-e? Nem hallottuk? Nahát! Aztán telefon „haza”. Honnan tudjuk? Nem tudjuk. Nem akarom tudni. Mert persze nem is igaz. Nem is lehet igaz. Hogy lehetne igaz? Aztán az onnan neten elérhető „hírharsonák”. A bekészített nekrológok. Mert tudom, hogy vannak ilyenek. Elfektetve a „nekrológfiókokban”.