• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки

    • Claude Parent

    Hírek / News Kiállítás

    Cité de l’Architecture & du Patrimoine, Párizs, 2010. január 20 – május 2.

    Bordeaux le Pecq House in Bois le Roy (1963-1966)

    A “Claude Parent, építészeti munka / grafikai munka” kiállítással a Cité de l’Architecture & du Patrimoine visszatért ama egyedi építészeti bemutatókhoz, amelyeket Christian de Portzamparc 2007-ben, Vauban és az Atelier de Montrouge 2008-ban megrendezett nagyszabású tárlatai jelentettek.
    Claude Parent esetében az egyéni kiállítás azonban nem szűken “életrajzi” jellegű, tekintettel arra, hogy az építész milyen jelentős szerepet játszott a világ, az építészeti gondolkodás modern átalakításában. Építészeti tevékenysége, amely 1956-ban kezdődött, és mintegy 10 évvel ezelőtt zárult le, alkotásain keresztül építészeti ikonok teremtőjévé vált – elég csak megemlíteni a Drusch házat, a Sainte-Bernadette du Banlay templomot és a Cité Universitaire Internationale iráni Központját. Munkássága olyan találkozási pontokat jelez, amelyek a legváltozatosabb vizuális alkotó személyiségekhez kapcsolhatók, olyanokhoz, mint André Bloc, Ionel Schein, Nicolas Schöffer, Yves Klein, Sylvia Monfort, Jean Tinguely …
    Mindegyikük munkásságára a tökéletes kisugárzás, mondhatni a korszak-teremtés jellemző. Claude Parent olyan vizionárius építész, aki egyúttal páratlan illusztrátor, valamint polemizáló és karikaturista is a maga fénykorában, a 60-as-70-es években. Tevékenységének sokrétűsége sajátos kihívás, sokszor zavaró tényező volt kortársai számára. Talán ezzel magyarázható, hogy Claude Parent elismerése csak napjainkban érkezett el, ezzel a nagyszabású retrospektív kiállítással, s azzal, hogy – szintén első alkalommal – a Cité de l’Architecture & du Patrimoine is neki szenteli figyelmét.
    A szinte utópisztikus, filmdíszletet idéző, mégis urbanisztikai kvalitású tezauruszt grafikákkal és makettekkel bemutató tárlat annak az embernek a növekvő befolyása előtt tiszteleg, aki először akár “elhanyagolható” avantgárd alkotónak tűnt, de a mostani összegzés az aktuális építészeti diskurzus középpontjába állíthatja az alkotót. Ez a különös és szimbolikus magyarázata annak, hogy a kiállítás tervező-rendezője miért az a Jean Nouvel, akinek karrierje Claude Parent cégénél kezdődött.

    Drusch House, Versailles

    Andre Bloc House, Cap d’Antibes, (1959-1962)

    Sainte-Bernadette du Banlay, Nevers, munkatársak: Paul Virilio, Odette Ducarre, Morice Lipsi és Michel Carrade (1963-1966)

    Sainte-Bernadette du Banlay, Nevers, munkatársak: Paul Virilio, Odette Ducarre, Morice Lipsi és Michel Carrade (1963-1966)

    Claude Parent

    kiállítás

    Cité de l’Architecture & du Patrimoine, Paris, 20. 01. – 02. 05. 2010.

    Bordeaux le Pecq House in Bois le Roy (1963-1966)

    With the exhibition “Claude Parent, Architectural Work/Graphic Work”, the Cité de l’architecture & du patrimoine returns to solo architect shows, an exercise that it has not undertaken since the large-scale exhibitions successively dedicated to Christian de Portzamparc in 2007 and Vauban and the Atelier de Montrouge in 2008.

    In Claude Parent’s case, the solo exhibit could not however be strictly “biographical”, given that this architect is an important figure in the life of the world. His architectural activity, which began in 1956 and ended only about 10 years ago, counts almost as much through his production of buildings that have become architectural icons – one need only mention the Drusch house, the Sainte-Bernadette du Banlay church and the Iran Center at the Cité Universitaire Internationale – as through the encounters that marked him, encounters with personalities as varied as André Bloc, Ionel Schein, Nicolas Schöffer, Yves Klein, Sylvia Monfort, Jean Tinguely…

    Each of them determined entire stretches, “periods” one might say, of the production of an architect who was and remains a peerless illustrator, as well as a polemicist and caricaturist in his spare time. So many facets of a body of work that have challenged, even disturbed, his contemporaries. Which explains perhaps that the recognition of Claude Parent has only arrived today, with this large-scale retrospective that the Cité de l’architecture & du patrimoine is dedicating to him, and which is also the first.

    Such recognition first of all honors the growing influence of the man who was first an almost “marginal” avant-garde creator and that today’s events have put back into the heart of current architectural debates. It is for this eminently symbolic reason that Jean Nouvel, whose career began in Claude Parent’s agency, is the exhibition’s scenographer, after having dedicated his project for the Paris Philharmonia to Claude Parent.

    Drusch House, Versailles

    Andre Bloc House, Cap d’Antibes, (1959-1962)

    Sainte-Bernadette du Banlay, Nevers, with Paul Virilio, Odette Ducarre, Morice Lipsi and Michel Carrade (1963-1966)

    Sainte-Bernadette du Banlay, Nevers, with Paul Virilio, Odette Ducarre, Morice Lipsi and Michel Carrade (1963-1966)

    Related Posts