x projekt – arbeitsgruppe 4
Holzbauer, Kurrent, Spalt (1950–1970)
Architekturzentrum Wien, 2010. 03.04 – 05. 31.
Először kerülnek kiállításra az arbeitsgruppe 4 projektjei, építészeti munkái, amit az Az W részletes, katalogizáló kutatása előzött meg. A csoport tagjai olyan meghatározó személyiségek voltak, mint Wilhelm Holzbauer, Friedrich Kurrent vagy Johannes Spalt. A csoport negyedik alapító tagja, Otto Leitner 1953-ban hagyta el a társaságot, amely ahhoz a paradoxonhoz vezetett, hogy a csoport nevében szereplő négyes szám mögött már csak hárman aktív tag állt. Ez Wilhelm Holzbauer 1964-es kilépésével tovább fokozódott, amikor is már csak ketten maradtak. A csoporttagok egyik jó barátja ¾-eseknek hívta őket, amely elnevezés bécsi körökben legendássá vált és tartós hatással volt a csoportról alkotott kép kialakulásában. Évek múltán az arbeitsgruppe 4 egyre inkább mitikus szerepet kezdett betölteni az osztrák építészet történetében. Az építészet iránt érdeklődők a csoport főbb munkáit ugyan ismerték, de annak részletei, teljes háttere és kontextusa azonban mindezidáig homályban maradt.
Wilhelm Holzbauer, Friedrich Kurrent és Otto Leitner a salzburgi szakiskolában találkoztak, ugyanott, ahol Johannes Spalt pár évvel előttük érettségizett. A négy fiatal elsőként 1950-ben, a bécsi akadémián Clemens Holzmeisternél dolgozott közösen arbeitsgruppe 4 néven. Diploma után stúdiójuk nem csak az építészek új generációjának találkozóhelyévé, hanem Bécs kulturális életének meghatározó színhelyévé vált. A stúdió alapítása után az iskolaépítés az arbeitsgruppe 4 érdeklődésének középpontjába került és sokáig meghatározta munkájukat – átfogó iskolaépítészeti koncepciójuk annak ellenére széles körű elismerést váltott ki, hogy iskolaépületre valójában sosem kaptak megbízást. A csoport azonban más területen is áttörő jelentőségű elképzeléseket fejlesztett ki. Ide sorolhatók a templomépítészetben és a lakásépítésben évtizedekig meghatározó eredményeik.
A csoport emellett élénken érdeklődött a 20. század első felének osztrák építészete iránt, amely nem csak a munkáikra volt hatással, hanem számos kiállítást (Korunk templomai, 1956; Nemzetközi színházépítészet, 1961; Bécs építészete 1900 körül, 1964; Adolf Loos, 1964) és publikációt jelentett a témában. A múltban való elmélyedés, illetve az úttörő avantgárd szerkezeti és technológiai fejlesztéseik együttesen adják az arbeitsgruppe 4 oeuvrejének egyedülálló karakterét, amely koruk meghatározó szereplőjévé tette őket.