Unteres Belvedere, Bécs, 2013. 02. 27 – 06. 09.

A hely, a Belvedere a Mária Terézia éra, a 17-18. századi bécsi barokk gyöngyszeme. Egykor Savoyai Jenő herceg nyári rezidenciája. A stílus 1630-tól olyan erős hatással bír a „Boldog Ausztriára”, hogy máig átüt a vizuális művészet minden ágában. Előbb a historizmusban, és az ettől elválaszthatatlan nemzeti identitás kialakításában van jelen szimbolikus erővel, majd a Wiener Werkstätte több periódusában, az expresszív alkotók munkáiban ugyanúgy, mint az art deco művészetben.
A helyet 1923-ban, mint Barokkmúzeumot nyitották meg – a fókuszban Franz Anton Maulbertsch és Franz Xaver Messerschmidt műveivel. A ma több mint 900 darabos gyűjteményből a kurátorok lehívták a Mária Terézia „Aranykor” főműveit és kimutatják a 20. században is megjelenő barokk nyelvezet továbbélését – többek közt Kokoschka és Max Oppenheimer, Arnulf Rainer és Hermann Nitsch most prezentált műveivel. A 19. századi biedermeier és historizmus jeles alkotóival is bemutatják ezt az analógiát, ami nem függetleníthető a művészettörténet „bécsi iskolájától”, elsősorban Alois Riegel művészetfelfogásától. Amint legutóbb a budapesti Cézanne kiállítás is igazolta (MÉ 2012/4), hogy a régi mesterek jogosan tűnnek fel előképként és/vagy legitimációként a 20. század alkotóinak elemzésekor.

Sz. Gy.