2009-ben másodszor írták ki az Év Háza pályázatot, mellyel a kilencvenes évek elején megalapított, egy évtizeden keresztül változatlan formában, több kategóriában odaítélt népszerű díj újraértelmezését vállalta, ezzel az építészeti tevékenység legszélesebb spektrumának, a családi ház és a többlakásos lakóépületek szakmai szempontok alapján értékelt elismerése kíván lenni. A díj fő célkitűzése, az igényesen megtervezett és megépített, illetve magas színvonalon, értéknövelő módon rehabilitált lakóépületek, épületegyüttesek megismerése, megismertetése, és elismerése.

Az Év Háza 2009 Bíráló Bizottsága

Elnök: Cságoly Ferenc

Társelnökök: Kálmán Ernő (a MÉSZ elnöke), Szoják Balázs (az Év Háza díj alapítója), Tóth Balázs   (a főtámogató szakmai képviselője)

Tagok: Körtvélyesi Istvánné     (a korábbi Év Háza díj kurátora), Tóth Elek (a BME Magasépítési Tanszékének docense), valamint a kiíró szándéka szerint a díj átadását megelőző évben Ybl-díjjal kitüntetett építészek, így 2009-ben: Lukács István, Nagy Iván, Patartics Zorán, Puskás Péter, Zoboki Gábor

Év Háza Díj 2009: Nyaraló épület, Horány, Muskátli u 31.

Építész: Selényi György

A 2009-s Év Háza pályázatra benyújtott pályaművek, épületek mutatják korunk válságokkal terhelt túlbonyolított világát. Az ez évben kiválasztott díjnyertes épület azt a személyes, őszinte, természetes egyszerűséget mutatja, melyet a pályázat kiírása is keres. Ez a kétlakásos nyaraló épület tiszta alaprajzi szerkesztésével – melyben felfedezhetők a Szentendrei-sziget nyaralóinak hagyományai – reflektál környezetére.

A két épületegység között kialakított átrium, a vízre tájolt teraszok, természetes hűtést, szellőzést biztosítanak a tereknek.  Az egyszerű kubusok, a telken racionálisan elhelyezett épület magától értetődő, egymással és környezetével harmóniát teremt.

Az üdülők szerkesztésére jellemző, már-már végletekig leegyszerűsített alaprajz, az újszerű tömegkapcsolattal, a telken való elhelyezkedéssel nyújt új építészeti élményt. A természetes anyaghasználat, fa, acél, vakolt felületek jól hangsúlyozzák a minden hivalkodástól mentes építészeti szándékot.

Különdíj: Családi üdülőház, Budapest, III. Királyok útja 303.

Építész: Peschka Alfréd

A Bíráló Bizottság az épületek terveinek és dokumentációinak áttekintése során kiemelt szempontként kezelte a megbízó-tervező-kivitelező hármas együttműködésének színvonalát. Így nemcsak a tervezők munkáját, hanem az épület megvalósításában résztvevő meghatározó szereplők odaadását, készségét és együttgondolkodását is elismeri a díjjal.

A pályázatok közül kiemelkedik a Római part üdülőövezetében épült családi ház, mind léptékében mind az épületet létrehozó csapat feltételezhető nagyságában eltér a többi 12 épülettől. A Bizottság különös figyelemmel vetette össze a pályázatokat abból a szempontból is, hogy milyen módon jelennek meg az egyedi, különleges építészeti és műszaki megoldások a kiírás fő elveinek tükrében.

Ez a Duna-parti ház méretétől függetlenül képes volt az egyszerűség, a tájba illesztés elveit megjeleníteni anélkül, hogy léptékéből adódó sokszínűség a formai és gondolati tisztaság rovására ment volna. Az ilyen bonyolult technológiai rendszerű lakóépületek esetében szokásos funkció-túlzásokat – érezhetően az igényes belsőépítészeti munka révén is – sikeresen kerülte el. Jóllehet az épület megformálásán az észak-amerikai art deco villaépítészet stílusjegyeinek hatása érezhető – tömegkezelése és a funkcionális elrendezés építészeti megfogalmazása kortárs épületté avatja. Anyaghasználata tradicionális, mértéktartó és igényes.

A Bíráló Bizottság e díjjal külön elismeri az épület belsőépítészeti igényességét is. A hazai lakóház-építészetben szinte ismeretlen az az egyensúly, ami itt a külső építészeti megformálás és belsőépítészeti kialakítás között létrejöhetett. A bemutatott fotókból arra következtethetünk, hogy az épület léptékéből adódó életmód csak részben épül a család mindennapi együttélésére. A terek egy részének reprezentatív jellege, például az étkező radikális belmagassága, egyelőre a terek „belakatlanságának” érzetét keltik. Az előtér-étkező együttes nagyvonalúságához mérten megoldatlannak tűnik az emeletre vezető lépcső és bejárati előtér. Dicséretes együttműködést feltételez az építéskivitelezés magas színvonala. A műszaki részletek gondos tervezésről és kivitelezési gondoskodásról vallanak.

Dicsérő oklevél: Családi ház, Budapest II.ker. Kazinczy u 35.

Építész: Somosi János

Az épület legfőbb erénye az arányosságában van. Nem csak építészeti formálási értelemben, sokkal inkább egy belülről fakadó arányosságról van szó. Az épület felette áll a tipikus konfliktusoknak, mint amilyen a sokszor a szabályozási előírások és az igények, vagy a józan ész között feszülő ellentét, a környezetét meghaladó építési volumen, a túlzottan dekoratív, vagy éppenséggel öncélúan trendi építészeti eszközök használata. Mértéktartó, harsányságtól mentes, ugyanakkor alaposan átgondolt megoldások és részletek alakítják a képet, melyet mintha valamilyen érzelmes tervezési alapállás szőne át. Az épületet nézve a szemlélőben az a benyomás támad, hogy a házat kiegyensúlyozott, értékrenddel rendelkező, szerethető emberek lakhatják. Az épület részletképzéseiből az sugárzik, hogy az építés folyamatában az építész mindvégig bizalmat élvezhetett. Az épülettel szemben azonban fel kell említeni, hogy a tervezett megoldások és szerkezetek a mai követelményekkel nincsenek teljes összhangban.

Dicsérő oklevél: Nyaraló – lakóház, Balatonfenyves, Akácos u. 19.

Építész: Kamarás Bálint

A faszerkezetű ház közös magastető alatt két különböző méretű kis nyaralóegységet foglal magába, amelyeket nyitott terasz választ el, illetve kapcsol össze. A homlokzatokon is megjelenő fa vázszerkezet nyugodt ritmusa meghatározza az épület karakterét. A kitöltő falak anyaga kívül sötétkékre pácolt, belül natúr fenyődeszka, a kettő közti hőszigeteléssel. A zsűri a környezetébe illő nyaralóépület racionális alaprajzi kialakítását, kis léptékével harmonizáló anyagválasztását, szép színvilágát, valamint rendkívül igényes és gondos kivitelezését példaértékűnek ítélte és oklevéllel ismerte el.