William Hall: Wood

Phaidon Press, 2018, 224 oldal

Szöveg: Götz Eszter

William Hall könyve a faépítészet múltját és jelenét foglalja össze elismerésre méltó egyszerűséggel és pontossággal. Az elmúlt évezred építményei közül 170-et elemez végig a forma, a textúra, a tájjal való kapcsolattartás, a fény, a tömeg, az arányok és a szerkezeti megformálás szempontjából. Közismert épületekről van szó, a tradicionális szerkezetektől a kortárs sztárépítészek munkáiig, az ókorból megmaradt faépítményektől Peter Zumthor Új-kaledóniai Kulturális Központjáig, olyanokról, amelyek az etnográfia és az építészettörténet számára mérföldkövek, és az építészeti lapokban rendre megjelennek, de az olvasó, akár tervező, akár érdeklődő laikus, nem feltétlenül e minőségek mentén szemlél. Hall azonban a fát, mint az épített környezet alapelemét, a maga adottságai szerint vizsgálja, folyamatosan szembesítve a fa megújuló, eleven, organikus karakterével. A példák végigvezetik az olvasót a Föld minden táján alkalmazott megoldások hosszú során, így kerül egymás mellé egy vietnami őserdei falu és egy belgiumi laboratórium, egy hagymakupolás orosz templom és egy japán erőd. A nagyméretű fotókat rövid, lényegre törő magyarázó szövegek kísérik, amelyek segítik az egyszerű megértést, de nem kényszerítenek fölösleges háttérinformációkat az olvasóra. A kötetet Richard Mabey tanulmánya vezeti be. A Phaidon által korábban kiadott Beton és Tégla után a Fa kötete ismét gyönyörűen kiállított, okos könyv az építészet lényegéről.