Otto Bartning

Museum Künstlerakademie Matildenhöhe, Darmstadt
2017. november 19. – 2018. március 18.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Matildenhöhe, Darmstadt

Otto Bartning 1883-ban született Karlsruhéban, és éppen a múlt századfordulón lett építészhallgató szülővárosában, majd Berlinben. Nem tett záróvizsgát, ehelyett már 1904-ben világ körüli utazásokra indult. 1905-től templomépítési megbízásokat kapott, ígéretes pályakezdés után lett katona a Nagy Háborúban. Túlélte, és egy vesztes birodalomban vett részt a keresztény liturgiai reformnak megfelelő templomtípus kialakításában. 1922-ben Dominikus Böhmmel és Martin Weberrel együtt publikáltak a korban tisztaság- és fényszimbólumként kezelt formát: kristály alaprajzú és -tömegű evangélikus templomterveket rajzoltak. Bartning legjelentősebb terve a csillagtemplom vázlata, amelyet méltán emlegetnek Bruno Taut Sterntempel-jével (1920), vagy Wassili Luckhardt és Hans Scharoun egykorú kultuszépületeivel együtt.
A darmstadti kiállításon láthatók a több éven át érlelt csillagtemplom-gondolat fejlődésének vázlatai és egy 1951-es modell, amelynek eredeti tervei még 1922-ben készültek. A centrális kristályos kupolaépület egyszerre rokona a breslaui Jahrhundertshallénak (Max Berg, 1913) és a dornachi első Goetheanumnak (Rudolf Steiner és Carl Schmid-Curtius, 1913–20). Utóbbi alaprajzát a tervezők a csillag szimbólum helyett egy pentagon-dodekaéderből szerkesztették. Bartning szerkesztése erősen emlékeztet a Steiner-féle spirituális geometriára, ha megépült volna, a 20. század meghatározó építészeti teljesítménye lenne.
A weimari köztársaság szociális építkezéseiből részt vállaló Bartning ikonikus épületei a frankfurti Musikheim (1929), a berlini gyermekklinika (1927–29) és a Vöröskereszt berlini országos klinikája (1930-31). Ekkor már a Bauhaus oktatási reformjában Walter Gropius mellett munkálkodott, házai a racionális modern vonalába illeszkednek. Részt vett a berlini Siemensstadt lakótelep tervezésében (1930), ami a sorházas „Siedlungok” egyik iskolapéldája lett. A technológiai innováció két kiemelkedő Bartning-épülete a fémvázas szerelt szerkezetű kölni Acéltemplom (1928), illetve ilyen milánói vásárvárosba tervezett, hajlított acélelemekből formált német pavilon is (1926). Talán leginkább folytatása a 10-es, 20-as évek templomi reformelképzeléseinek a berlini Gustav Adolf templom (1934). Tervei részt vettek az 1933-as chicagói világkiállításra készült modern egyházépítészeti témájú német kiadványban.
A korszak, különösen a náci propaganda hírhedt Entartete Kunst 1937-es, 38-as kiállításai, válaszút elé állította a német építészeket is. Bartning a templomépítészet terepére vonult vissza. Maradandó templomarchitektúrát formált Karlsruhéban, Görlitzben, Herleenben. 1940-ben részt vett egy anonim békefelhívás megfogalmazásában.
A szövetséges légierők 1944–45-ös német civil célpontokat támadó szőnyegbombázásai nyomán a háború után a szükségtemplom építési programban működött. Építészete ismét megújult.
1959-ben az 1848-as német országgyűlésnek helyet adó frankfurti Pauluskirche újjáépítését vezette. Ugyanitt Goethe elpusztult szülőházának rekonstrukcióját is ő tervezhette.
Kiemelkedő munkája a fa kerettartókból szerkesztett Johanneskirche Wuppertalban (1948–49). Ez a munka a szükségkörülmények ellenére frissen idézi a csillagtemplom építészének évtizedekkel korábbi ideális templomterét.
Bartning pályája láttán Joseph Fähmel alakja jutott eszembe, a Nobel-díjas Heinrich Böll Biliárd fél tízkor című regényének hőse, aki 1958-ban, 80. születésnapján sűrítve végigéli az elő fél évszázadot, ami azzal kezdődött, hogy fiatal építészként tervet nyújtott be a Sankt Anton apátság pályázatára. Keserű családregény, három nemzedék sorsával. A német gazdasági csoda csúcsán – mondják – Böll lett a németek lelkiismerete. Fähmel két fia a háborúban elesett. Fő művét, az apátságot, az egyetlen életben maradt, Robert robbantotta fel, morális belső vállalásként. Szimbolikus német toposz Fähmel, akinek egész életműve elpusztult, lakó és középületek sokasága, és végül az apátság is. Böll regénye 1959-ben jelent meg – talán az író ismerte Otto Bartningot, aki 1988-ban Frankfurtban hunyt el.