Szentendre – Kultúrpart 2019

Az építészeti pályázat eredménye

A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata „Szentendre – Kultúrpart 2019″ megnevezéssel hirdetett nyílt, építészeti tematikájú pályázatot, melynek keretében építészeti- tájépítészeti eszközökkel megfogalmazott javaslattételt várt Szentendre történeti belvárosában egy unikális kulturális és szabadidő centrum létrehozására, védett épületegyüttesek bevonásával és rehabilitációjával, a Duna-korzó sétányrendszerébe integrálásával – egészen a Duna vízfelületéig kitágítva és megkomponálva a térsort.
A felhívásra 37 pályamű érkezett, amelyek közül egy pályamű – a kötelezően benyújtandó makett hiánya miatt – a bírálatból kizárásra került. A pályázat díjazottjai a következők: – 4. sorszámú pályamű, szerzői: Bagi Borbála, Csík Zsolt – 16. sorszámú pályamű, szerzői: Kiss Johanna Eperke, Varga Zs. Panna, Sághegyi Éva, Kalocsai Dorottya – 33. sorszámú pályamű, szerzői: Balázs Anna, Kulcsár Emese, Perjési Lilla.

ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLTEK:

2. sorszámú pályamű, szerzője: Györgyi Ábel
8. sorszámú pályamű, szerzője: Kálna Dávid
14. sorszámú pályamű, szerzői: Czáka Zoltán, Järger Zsolt
18. sorszámú pályamű, szerzői: Bujdosó Dorottya, Mihály Mirtill, Treszkai Anett

DÍJAZOTT:

4. pályamű, szerzői: Bagi Borbála, Csík Zsolt

„A terv a meglévő épületek megőrzése mellett a belső udvar tisztítását javasolja a lépcsős jelleg megőrzésével és intenzív rányitással a Korzóra és a Dunára. A terv egyik legnagyobb erőssége, hogy ezt a vízi kapcsolatot nem állítja meg a folyóparton, hanem átvezeti a Duna túloldalára is. Olyan jeleket használ, melyek vizuális összhangot teremtenek a DMH épületei, a Korzó és csatlakozó Duna-part, valamint a túloldal között is. Egyszerű, formailag letisztult, ezáltal időtálló megoldásként megjelenítve a fenti gondolatokat. (…) A terv az épületek hasznosítása során figyelmet fordít a beépítés történetiségére. A korábbi beépítési struktúra figyelembe vételével tartja meg, tisztítja le és egészíti ki a meglévő épületegyüttest. Blokkokba rendezi az összetartozó funkciókat, ezáltal az épület alaprajzi rendszere racionálisabbá válik. (…) A mederben elhelyezett stég már nem akar építményként viselkedni, nem konkurál az utcaképpel. Inkább a víz közeliséget, vízen létet hangsúlyozza, és a túlparttal kíván kapcsolatot létesíteni. A „stégről leszakadó csónak elemek” gondolata építészeti alkotásként kifejezetten inspiratív. A könnyed, lendületes terv további erőssége, hogy rendszerben gondolkodik…” (részlet a zárójelentésből)

16. pályamű, szerzői: Kiss Johanna Eperke, Varga Zs. Panna, Sághegyi Éva, Kalocsai Dorottya

„A terv az ötletpályázatban rejlő végtelen lehetőséget nem kihasználva, reális, a város számára megvalósítható megoldást javasol. A sarki épület elbontása jó gondolat, Szentendre fejlesztéséhez és anyagi lehetőségeihez igazítható beavatkozás. Az így kialakult tér jó arányú, dinamikusan kapcsolja a korzót a meglévő udvarhoz, ugyanakkor a Péter Pál utca sarkán található épület helyzete ezáltal túl hangsúlyossá válik. Kétséges, hogy ezzel a nyitással az utca indítása nem válik-e hangsúlytalanná, befejezetlenné. Ugyanakkor egy esetleges beépítéssel elhelyezhető lett volna számos olyan funkció, amire szükség lenne a közösségi élet során. A Bírálóbizottság nagyra értékelte az udvar lejtésviszonyainak megtartását, annak egységes kezelését. Az épület eredeti hangulatát megtartja és ki is hangsúlyozza, a szabadon, organikusan kezelt szintugrások kijelölik a tér és a Duna kapcsolatát, ugyanakkor némileg orvosolják is a korábban említett sarokproblémát. Nem túl szerencsés a hangsúlyos növényfolt elhelyezése a bejáratok közelében, hiszen rendezvények esetén akadályozza a gyalogos forgalmat. A terv a Dunára történő kitelepülésre adott válasz inkább installációszerű, nem tekinthető végleges építészeti gesztusnak. Az épületcsoport alaprajzi kialakítása alapvetően használható intézményt eredményez. Összességében: a terv nem alkalmaz látványos és meghökkentő gesztusokat, de megvalósíthatósága és átgondoltsága miatt mindenképpen figyelemre méltó megoldás. A pályaművet a Bírálóbizottság díjban részesítette.” (részlet a zárójelentésből)

33. pályamű, szerzői: Balázs Anna, Kulcsár Emese, Perjési Lilla

„A pályázat a helyhez és a környező városi szövethez illeszkedő, arányos mértékű beavatkozást tervez, amellyel vizuális egységet hoz létre a tervezési terület összevont telke, a korzó, a vízpart és a folyam nyílt tere között. Egyszerű építészeti és tájépítészeti eszközökkel kapcsolja össze a műemléki- és helyi védett épületek U-alakú tömbjét az összenyitott udvar fokozatosan felnyíló, de még intim terével, a Duna-part városias világával és a túlparti Szentendrei-szigetre nyíló, távlatokat adó természeti léptékkel. (…) A meglévő épületek rekonstrukciója és az összenyitott udvarrészek megfelelően csoportosítják a funkcionális programot, az összenyitások és padlószint-korrekciók pedig összefüggő, de differenciált térrendszert hoznak létre. A Dunára nyíló beépítés udvara úgy válik a korzó részévé, hogy mégis megőrzi térbeli önállóságát. A tömb délnyugati sarkán álló fél-nyeregtetős épület bontásával felszabaduló térfalat új építészeti elemekkel pótolja. A Péter Pál utca mentén kifelé tömör, vastag kerítés-falként viselkedő építmény befelé az alsó rendezvény-udvar kiszolgáló helyiségeit fogadja magába.” (részlet a zárójelentésből)