Lépések a jelenlét építészete felé

Szöveg: Guba Sándor

Utóirat 100 esszépályázat – Építészetelmélet kategória
(Jelige: Belmondo)

Luis Mansilla, a lausanne-i építészkar meghívott professzoraként, folytatta a madridi egyetemen megkezdett gyakorlatot, a CIRCO2 füzetek megjelentetését, melyek egy szemeszteren keresztül egymáshoz szorosabban-lazábban kapcsolódó rövid esszéket, forráselemzéseket, tanulmányokat tartalmaztak. A félév során megjelent füzetek az atmoszférák, érzületek tematika mentén alakult, emellett továbbra is a korábbi füzetekből megörökölt, erős corbuziánus hatást is mutatva.
Ennek a sorozatnak az utolsó tanulmánya Asplund, Louis Kahn és Le Corbusier Siena városáról készült úti feljegyzéseit elemzi. Asplund fotókat, Corbusier és Kahn rajzokat készített a városról, többnyire annak főteréről,3 melyeket mindhárman néhány nappal később gazdagon elláttak írásos kommentárral is.
Kahn skiccei teljesen mellőzik az embereket, ő erősen absztrahált formákkal és erős kontrasztokkal dolgozik. A városban látható Ambrogio Lorenzetti táblaképek hangulata is visszaköszön rajzain. Kommentárjaiban ezentúl a tudatos absztrakciós folyamatról ír, mellyel a város olvashatóvá válik. Ezt a gondolatot majd tíz évvel később Kevin Lynchnél újból megtaláljuk, már bővebben kifejtve. Le Corbusier a keresztelőkápolna hihetetlenül részletgazdag akvarelljei mellett a főtér szerinte legérdekesebb jellemzőjét, annak ürességének formájával kapcsolatos kérdéseit próbálja skicceivel körüljárni. Mansilla kiemeli, Corbusiert innentől kezdve jellemzi az, hogy már nem rajzolva tanul, hanem rajzolva gondolkozik.