Gyukics Péter fotókiállítása, FUGA, 09. 14. – 10. 01.

Szöveg: Schneller István
Fotók: Gyukics Péter

Az építészet elsődleges feladata általában is – ahogy többek között Juhani Pallasmaa finn építész megfogalmazza – az, hogy létrehozza a hely, a hely-szerűség tapasztalatát egy homogén, hely és jelentés nélküli világban, a puszta kiterjedés vég nélküli világában. Szinte minden építészeti alkotás egyszerre használati eszköz és a jó értelemben vett metafizikai kontempláció tárgya – folytatja Pallasmaa. Az építészeti esszenciája e felfogás szerint az ember egzisztenciális állapotának kifejezése. A modern művészet és építészet formatisztító és forma-lebontó korszakának kellett eljönnie, hogy a templomépítészet elhagyja az addig bejárt utakat. A hagyományos, de addigra kiürült szimbólumok lebontása az igazi találkozás felejtését megakadályozó rétegek elbontásával járt. A szakrális építészetben ez útkereséshez, s sokszor elbizonytalanodáshoz vezetett. A templomépítészet természetesen használta az új korszak mintáit, letisztult formáit, új anyagait, de maga is igen sokszor mintaadóvá vált. Nem igazán köztudott, hogy a modern építészet minden racionalizmusa, funkcionalizmusa, s vezető feladatainak szekularizált mivolta ellenére, igaz búvópatakként a vallásos képzeletet is felhasználta. Legjelentősebb alkotói között igen sokan voltak, akik építészeti vezérelveiket a vallásos imagináció, a képzelet segítségével bontották ki. A modern művészetek, különösen a képzőművészetek születésénél a kor újszerű vallási áramlatai, vallási szinkretizmusa, az akkor divatos teozófia vagy antropozófia, a távol-keleti kultúrák, vallások, sőt az úgynevezett primitív kultúrák is erősen hatottak. Kevésbé köztudott, hogy Le Corbusier, Mies van der Rohe, Frank Lloyd Wright, Daniel Liebeskind, vagy éppen Peter Eisenman építészetét mennyire áthatották alkotóik spirituális imaginációi.