Egykori Pénzügyminisztérium palotájának felújítása és bővítése, Budapest

Építészek: Makrai Sándor, Vesztergom Ádám, Kruppa Gábor
Szöveg: Hadik András
Fotók: Bujnovszky Tamás

A budai Várban a Szentháromság tér arculatát nagyban meghatározó egykori pénzügyminisztériumi palota sok éves tervezése, helyreállítása meghozta gyümölcsét: a magyarországi historizmus eme késői remeke megújult és igényes kortárs építészeti elemmel is gyarapodott. Az épület tervezője Fellner Sándor volt, aki a Főreáliskola elvégzése után 15 évesen került a Műegyetemre. Egy évvel később, a magyar művészeti ösztöndíj elnyerésével a bécsi Képzőművészeti Akadémián Theophil Hansen növendékeként folytatott tanulmányokat 1876-ig, majd a következő három esztendőben a párizsi opera tervezője, Charles Garnier irodájában dolgozott. Hazatérve főleg Budapesten kapott munkákat, és számos munkája valósult meg. Lukács László, a Széll-kormány pénzügyminisztere 1899-ben személyesen bízta meg, hogy a Pénzügyminisztérium új palotájának beosztásával, elhelyezésével foglalkozzon. 1900-ban eldőlt a helyszín, és az is, hogy az Egyetemi Nyomda akkori épülete (Hess András középkori nyomdájának épülete) nem megvásárolható, vagy kisajátítható. A munkálatok befejezése 1904 végén történt, de a végleges használatbavételi engedélyt az Építési Bizottság elnöke csak 1905 áprilisában kezdeményezte. A palota megítélése az elkészültekor is ambivalens volt. A nyugtalan részletképzésű főhomlokzat a Szentháromság tér domináló elemeként konkurált a Mátyás-templommal, és léptéke sem alkalmazkodott a környezetéhez. Amikor az ostrom után a sérült épületet helyreállították ‒ egy olyan korban, amikor a szecessziót sem becsülték sokra, hát még a historizmust ‒,  Rados Jenő a reprezentatív épületrészt áttervezte: a főhomlokzat két-két tengelyét megtartotta, a (közép)rizalitot elbontotta, annak három ablakát visszaépítette az új homlokzatsíkba. Az egész együttest egy emelettel csökkentette.

A mintegy öt éven át tartó tervezés, felújítás és bővítés során kisebb mértékben változott a program, de mindig a Pénzügyminisztérium visszaköltözése volt a cél. Ennek mentén eldöntötték az eredeti főhomlokzat visszaállítását és a reprezentatív terek (előcsarnok, első emeleti termek stb.) rekonstrukcióját, a háború után elbontott szint visszaépítését, az Országház utcai és a Fortuna közben lévő egykori kapuk újranyitását, az oldalhomlokzatok egykori díszítésének rekonstrukcióját. A tornyokat az eredeti Fellner féle terveknek szerint építették újjá. Növelni kellett az irodák számát, így a hátsó udvarba egy „fehér kubust”, egy ötszintes belső átriumos épületet terveztek, melyet a Fellner épülettől eltartva perforált lemezzel burkoltak. Az irodák földig üvegezett ablakai egyik irányban a belső kertre nyílnak, amely természetszerűleg nincs lefedve, a másik irányban pedig a régi ház felé, de itt a perforált köpeny diszkrét szeparációt biztosít a nyugodt munkavégzés érdekében. A régi és az új épület közötti légtér lefedett, melyekben lépcsős összekötő gyalogos  hidakat találunk. Ez a fehér kubus korunk hozzáadott értéke. Az új épületrész alsó szintjére könyvtárat és folyóiratolvasót terveztek. A Hess András-féle épület emeletén helyezték el az étkezdét, a földszintjén lévő barokk boltíves tereket is helyreállították. Összességében régi és új hiteles találkozása jött létre a Szentháromság téren.

Koncepció és engedélyezési terv: Makrai Sándor DLA, Vesztergom Ádám
Műemléki rehabilitáció kiviteli terve: Kruppa Gábor – Hamburg C. Kft.
Rekonstrukció és bővítés kiviteli terve: Makrai Sándor DLA, Vesztergom Ádám – Arch-Studio Kft.
Kortárs épületszárny kiviteli terve: Makrai Sándor DLA, Vesztergom Ádám – Arch-Studio Kft.
Generálkivitelező: West Hungária Bau Kft.; Garage Kft.
Műszaki lebonyolító, műszaki ellenőr: CÉH Zrt.
Beruházó: PM-TÉR6 Nonprofit Kft.