Über Tourismus, AZ Wien

Szöveg: Szegő György
Fotók: AZW

Ausztria turisztikai nagyhatalom, indokolt, hogy a bécsi AZ Wien építészeti központ elemezve, újragondolva egy aktuális körképet mutat be és kutatja a reményeik szerint lehetséges/életképes turizmus jövőjét. A „zöld” ihletésű – alapjában a tájépítészetet és az architektúrát egységben látó, nyereséges, mégsem ártó, minimum önfenntartó turizmus-képet hét részben prezentálja a tárlat. Az egyes egységek címei arról árulkodnak, hogy a kiállítás nem csak a szűk szakmát, de egy szélesebb célközönséget, diákokat is megcélozza.
1: „Gyakrabban, tovább, rövid ideig” – Újra egyre többen és egyre többet utazunk, és egyre rövidebb idő alatt akarunk célba érni. Az elutazás és a megérkezés hatásai között a CO2-kibocsátás immár a legmagasabb fokához közelít, mobilitásformáink károsítják a környezetet és benne az egészségünket.
2: „Része vagy városodnak” – A mobilitás mind erősebben összenő nyugati életformánkkal. A profit célú értékteremtés árnyéka: a kies helyeket elérő tömegesség megzavarja az ott élők nyugalmát. Ez fokozza az elvándorlást, a telekárak pedig felszöknek. De jobb esetben az érkezők jóléti igényei bővíthetik a kulturális kínálatot, segítik a szakképzést – még a toleranciát is.
3: „Zimmer Frei” – A top célpontokat lerohanják a turisták, a kevésbé preferált helyeket viszont hanyatlás, elhanyagolódó infrastruktúra fenyegeti. Az egyenlőtlen fejlődésnek kettősek a következményei: a települések és lakóik profitálnak a turizmusból, de egyre erősebben elszenvedik a nem kívánt mellékhatásokat is.
4 „Elefánt a tereidben” – magyarul inkább a Lovelock-féle Gaia „porcelánboltjában”. Megfontolandó tény, hogy a turizmus egyszerre függ a klímaváltozástól – mivel ezt erősebben érinti, mint más iparágakat –, de részben okozója is a káros folyamatnak. Utóbbi tényt az érintettek egyelőre inkább mellékesnek látják. A kettős hatás okos mérlegelését azonban a rövidtávú profitérdekek és az erő vezérlik.
5 „Tehenekről, farkasokról és turistákról” – Ez a nekünk távoli téma a turizmus és a mezgazdaság körül forog. A falusi „muzeális” földművességről, és abban a tehénlepényről. Mert az Alpok mikroméretű családi mezőgazdasági formákban, szétszórtan működik, a táj adottságaival szétválaszthatatlanul összeforrott. Például az idilli hegyi szabadidő-wirtschaft, a gyopáros rétek és az állattartás és a művelés számára a naponta lezárandó üzemi területek egyre erősödő konfliktusáról.
6 „A T. Vendég azt akarja!” – Itt a téma a szállodaépületek öt története. A láthatóan kényszerű átalakítási trendekről, ezek szükségességéről vagy akár felesleges voltáról van szó, az 1910 és 1970 közötti – tehát már az egykori – menedékházaktól a tömegturizmus, végül a luxus irányába eltolódó építésről. A bontásokon, műszaki szempontból idő előtti átalakításon gondolkodó rész az építészeti funkció és úgymond az esztétika vitája. A javasolt alternatívák közt itt van az első bécsi Social Business Hotel példája, és ellenpéldaként a turizmus dzsentrifikációja: a lisszaboni Largo Residancias.
7 „A szépség privatizációja” – A természet gyönyörűségét felfedező pozitív tettek kényszerű következményeként jön a kies építési telkek, földdarabok utáni őrült roham. Ami után nem lehet kijutni a tópartokra, megszűnnek a strandok. Az út menti letérő festői kilátópontjából gigantikus fizetőparkoló épül. A jó/rossz mozaikdarabokat átgondoló jó alternatívát mutat Lunz am See pozitív falufelújítása.
A minden témákhoz mellékelt 5-6 javaslattal a tudományos igényű kötet szinte egy „füveskönyv” konkrét receptjeivel is szolgál.