Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye Szerk.: Jernyei Kiss János. MÉM-MDK, MMA Kiadó, Budapest, 2019. 519 old.

Szöveg: Szegő György
Fotók: MMA Kiadó

A freskófestést kivitelezésének nehézségei és az építészettel való szerves kapcsolata miatt is nagyra becsülték a régi korokban. A barokk és a kora újkor Európájának művészeti rangsorában ezt a technikát és művelőit magasra értékelték. Nedves vakolatra dolgozni gyorsaságot, virtuóz ecsetkezelést igényelt. Ráadásul az eljárásban csak meszes vakolattal összeférő festékeket lehet használni, nem ritkán állványról, fej felett, íves mennyezetre dolgozva.
Az impozáns formátumú kötet szerkesztői előszava kiemeli, hogy az építészeti térben – főként a boltozatokon – három dimenzióba ágyazott kép a készítőt összetett ábrázoló probléma elé állítja. A befogadó szemszögének, a rövidüléseknek és a festő alulnézeti pozíciójának összeegyeztetése a festészeten túl mutató kérdéseket vet fel. A szó szoros értelmében a méret, átvitten a vallás, a mitológiák, a történelem monumentalitásának ismerete és kezelése is követelmény a freskófestéshez. A feladat téri dimenziók feletti emberi kapacitást, az eszmények narratíváit is közvetíteni tudó képességeket igényelt. Amit a – még nem is igen létező – festőakadémiákon nem oktattak, csak megbízásokat végző mester mellé évekre elszegődve lehetett elsajátítani.
Magyarországon a tatár- és törökdúlás után a megmaradt épületállományhoz képest nagy számarányban épültek barokk templomok, kastélyok és uradalmi házak. Ezek freskófestészete nemzeti művészeti örökségünk egyik legfontosabb – sokáig méltatlanul alulértékelt – része volt. Eddig inkább stílustörténeti karakterű művész- és korszakmonográfiák és tanulmányok, születtek. Így egyes témák alaposan, mások alig feldolgozottak. A két éve 98 évesen elhunyt Garas Klára iker-kötete az egyetlen összefoglalója a korszak freskóinak. A mostani grandiózus vállalkozás szerzői úttörő, hiánypótló kutatásokra vállalkoztak.