Strenner József: Veszprémi fák, bokrok. Séd-könyvek 2., Veszprém, 2021

Szöveg : Götz Eszter
Fotók: Gáspár Gábor

A városok épületeit bejáró séták nagy divatja mellé mostanában kezdenek felsorakozni az épített környezetben élő növényeket szemügyre vevő kalauzok. Ebben a műfajban született Strenner József varázslatos kötete, amely Veszprém fáit és bokrait hozza közel az olvasókhoz – és a nyitott lelkű városlakókhoz.
A sétautakra tagolt, módszeres leírás nem mindennapi vállalkozás eredménye. Strenner József évtizedeken át Veszprém főkertésze volt, személyes barátság fűzi minden fához és bokorhoz. Csodálatos egyszerűséggel, szakértelemmel, ugyanakkor közérthető stílusban ír a város növény-lakóiról – ami nem mondható szűk „társaságnak”, lévén a városban több mint 26 ezer fa él. Sokuk éppen Strennernek köszönheti mai jóllétét. Többek között az ő gondosságának is hála, hogy Veszprém ma joggal tekintheti magát arborétumvárosnak, olyan növénykülönlegességek is fellelhetők itt, amelyek természetes előfordulása a Kárpát-medencétől akár több ezer kilométerre van. Ezek a fák és bokrok azonban régóta gazdagítják Veszprém utcáinak, tereinek képét, színeit, és nem utolsósorban tisztítják a levegőjét.
A szerző11 dendrológiai kalandozásra hívja az olvasót; ezeken a sétákon részletesen mesél az egyes fák történetéről, megtudjuk az életkorukat, magasságukat, és Strenner sok esetben felhívja a figyelmet egy-egy fát fenyegető jövőbeli beruházásra és a légszennyezettség miatti károsodásokra. Megtudhatunk olyan részleteket is, mint például az 1970-es évek végén indult „1 gyerek – 1 fa” akció, vagy az 1980-as évek néhány igen kemény telén elszenvedett fagykárok.
A sétákat követő fejezet a könyv legterjedelmesebb része. Ebben ismerteti a szerző a bemutatott növényfajtákat, latin nevük szerinti ábécérendben, külön a fenyőféléket és a lombos fákat. Ezután a növényi kártevőket és kórokozókat sorolja fel, a kötet végén pedig egy imponálóan precíz növényjegyzék következik, válogatott szakirodalommal kiegészítve. Mindez egy szakkönyv igényességét mutatja – miközben bárki élvezettel forgathatja a lapokat, gondolatban vagy a valóságban is végigjárva a javasolt városi útvonalakat és felfedezve magának Veszprém „zöld” oldalát. Ebben nélkülözhetetlen segítséget kínálnak Gáspár Gábor fotói, az a rengeteg színes felvétel, melyeket a fotós a fák, nagyobb bokrok, növényi együttesek eleven életéről készített, hátterükben a város jól ismert részleteivel. A szerkesztő, Géczi János érdeme, hogy a képanyag egyenrangúan egészíti ki a szövegeket, gyakran találunk egész- vagy dupla oldalas fényképeket, és ha nem is minden egyes említett növény jelenik meg a fotókon, de a nagy részük bizony itt van a szemünk előtt. Ahogyan a növényfajok ismertetését is csodálatos bőségű fotó kíséri, ezek mindegyike szintén a veszprémi tereken élő fákról, bokrokról készült.
A könyvet lapozgatva elgondolkodtam: milyen élet lehetséges egy növény nélküli városban? És ha tudjuk, hogy milyen fontos szerepük van a fáknak, vajon miért nem figyelünk rájuk legalább annyira, mint az épületekre? Strenner József munkája éppen ehhez a szemléletváltáshoz segít hozzá: a maga szemérmes módján arra bátorít, hogy tiszteljük és szeressük növényi környezetünket, lássuk meg a fákban a nem ritkán 80-100 évnyi történeteket hordozó „polgárok” sorsát, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy boldog, kiegyensúlyozott életük legyen – hiszen ezen múlik a miénk is.