Az egykori monostori malom rekonstrukciója Pásztón

Építész: Sisák Gábor
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Sisák Gábor

Pásztó hányatott sorsú monostori malma maradványait a közelmúltban Sisák Gábor építész – s vele együtt régészek, műemléki szakmérnökök és tartószerkezet-tervezők – vették gondjaikba, hogy mentve a még menthetőt, új közösségi helyet hozzanak létre a városnak. A település történeti magját sokáig a több, mint 800 éve alapított ciszterci apátság és a körülötte később organikusan fejlődő gazdasági terület alkotta. A kisléptékű épületrekonstrukció számos erénye mellett azzal a jelentőséggel is bír, hogy – legalábbis – kulturális szempontból visszahelyezi a hangsúlyt az egykor fontos „fő térre”. Az újabban létrejött intézményi terület ugyan kissé hátat fordít ennek a teresedésnek, azonban a helyszínen járva még mindig érzékelhető a történelem során itt létrejött atmoszféra.
Évtizedekig csak az egykori monostori malom leégett, majd egyre inkább erodálódó romjai álltak az elhanyagolt területen, sebként ékelődve a városszövetbe. Kőfalai dacolva az idővel, részben megmaradtak, és hogy milyen ereje tud lenni a múltnak, s a belőle hátramaradt történeti romnak, azt szépen példázza a jelen rekonstrukció. Sisák Gábor vezető tervező ugyanis a régészeti és műemléki kutatások után, a fennmaradt 1888-as tervrészek alapján az épülettömeg visszaépítése mellett döntött.
Akárcsak egykor, ma hófehérre meszelt új falak foglalják be a kő-tégla vegyes falazatú, rusztikus szerkezeteket. A pontos épületkontúrok az ásatáskor előkerültek, a meglévő tervek alapján rekonstruált tömeg pedig nem csak hogy ismét a tér fókuszpontjává vált, de magához formálta a teret magát is. A hozzá kapcsolódó építkezés, a monostor felé emelkedő rézsűbe rejtett helyi termékeket árusító bolt és kávézó a bizonytalan, lankás rézsű helyén új térfalat hozott létre, és mindez a korábbi, vele átellenesen álló falusias utcaképek homlokzatsoraira válaszolva azokat is hangsúlyosabb helyzetbe hozta. Ide álmodták meg a tervezők a kulturális, közösségi élet új centrumát. A malomtól arányos távolságban elhelyezett könnyed, fa pergolás szerkezetű szabadtéri színpad és a terepalakulatként kiemelt lelátó képes a teret tematizálni, maga köré rendezni funkcióval megtölteni. Hiánypótló elem ez a helyi közösség életében, mert efféle reprezentatív, megfelelő befogadóképességű kültéri rendezvényhelyszín nem állt rendelkezésre a városban. Nyitottsága hívogató, de az új térfalakkal megszűnt alul definiált helyzete: képes keretbe foglalni a benne zajló eseményeket és az épített elemek nemcsak vizuálisan, de funkcionálisan is támogatják egymás működését. A malom esetében nemcsak az épület, de a malom gépezete is rekonstrukcióra került.

Építész: Sisák Gábor
Tartószerkezet: Bókáné Bakos Mária
Műemlék tartószerkezeti szakértők: Rabb Péter, Rabb Dániel
Épületgépészet: Klagyivik Csaba
Épületvillamosság: Szpisák János
Tűzvédelem: Hársfalvi László
Építéstörténet: László Csaba