Kós Károly köszöntése

Szöveg: Anthony Gall

Elsősorban nem személyes élményekről szeretnék beszámolni. Inkább azonosítani próbálom azokat a szálakat, amelyek oda vezettek, hogy egy Queenslandben végző építészhallgató közeli viszonyba kerülhetett Kós Károly munkásságával. Meggyőződésem, hogy a világnak a nyolcvanas évek végéig, kilencvenes évek elejéig tartó megosztottsága, a vasfüggöny vagy a berlini fal nélkül engem sem ért volna az a meghatározó élmény, hogy 1989-ben rácsodálkozzam a két világ alapvető egységére. Így arra sem lett volna szükség, hogy szakdolgozat gyanánt Kós Károlyról írjak beszámolót az ausztráliai egyetemnek, sőt arra sem, hogy utána a kilencvenes évek során számtalan meg nem jelent jegyzetet, fényképet, anekdotát, vagy információt kaphassak Kós Károlyról, melyeket az utamat segítő emberek adtak a kezembe, és amelyeket korábban nem tudtak publikálni.
2005-ben a Los Angeles-i LACMA (Megyei Művészeti Múzeum) nagyszabású kiállítást rendezett The Arts and Crafts Movement in Europe and America címmel, melynek kurátora Wendy Kaplan volt. A tárlathoz készült egy nívós kiadvány is, a Thames and Hudson gondozásában. A magyarországi szekcióban Kós Károly munkái is szerepeltek, sőt, a kiállítás alkalmából a múzeum meg is vásárolt néhány, Kós Károly által tervezett bútort. A kiállítás bemutatta azokat a nemzetközi jelenségeket, melyek párhuzamosan, illetve kisebb-nagyobb időeltoldással, a művészek közötti személyes kapcsolatok és hatások által gazdagodva, az angol Arts and Crafts szellemi örökség révén a világ minden táján jelentkeztek. Kós Károlyt számomra e kiállítás avatta az Arts and Crafts nemzetközi páholyának tagjává. A kiállítással egy időben a közeli Gamble House Múzeumában tartottam előadást Kós Károlyról, abban a házban, amit a neves Greene testvérek terveztek 1908-ban, és a tervei szintén szerepeltek az említett kiállításon. Ugyanebben az időben a londoni Victoria and Albert Museum International Arts and Crafts címmel rendezett kiállítást, itt szintén helyett kapott Magyarország és azon belül Kós Károly munkássága.
Az Arts and Crafts mozgalom rendkívül összetett és szerteágazó jelenség volt. Szorosan összefüggött a modern ipari társadalom kialakulásával, a modernizáció hatásaival, az új társadalmi rétegek megjelenésével. Az életminőség javítása, illetve a múltba és a hagyományos (regionális) környezetbe való visszatekintés, a kéz munkájának a megbecsülése mind fontos alkotóelemei voltak. Számtalan értelmezés irányában haladtak tovább az Arts and Craftsból származó gondolatok – például Queenslandben, ahol a félsivatagban, az ausztrál fővárostól több mint ezer kilométerre egy cambridge-i születésű angol a Hall and Dodds nevű, Brisbane-ben működő Arts and Crafts építészpárossal terveztette meg passzív hűtéssel működő, artézi vízzel hajtott generátoros, árammal és hűtővel is ellátott gyönyörű tanyáját, a Myendettát.
Nekem, aki a nyolcvanas évek közepén tanultam építészetet a queenslandi egyetemen, egyik meghatározó tanárom Brit Andresen volt. Férjével, Peter O’Gorman-nel együtt nemzetközi elismerést vívtak ki a hagyományos queenslandi házakból és a természetes környezetből fakadó, úgynevezett szubtrópusi modern lakóházaikkal. Brit Andresen korábban a londoni Architectural Association (AA) oktatója volt, s annak szellemét a queenslandi egyetemen is igyekezett meghonosítani. Számára az angol Arts and Crafts alapkövet jelentett. Nagyra értékelte a finn építészetet, elsősorban Alvar Aalto munkáit, de kitért az első generáció – például Eliel Saarinen és Lars Sonck – építészetére is. Andresen kortárs épületei számomra elképzelhetetlenek az Arts and Crafts vagy Saarinen nélkül.
Így hát Kós Károly házai jóformán integettek nekem, amikor 1989-ben Magyarországra érkeztem. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy Kós Károly tevékenységének sok híve volt, akik fontosnak tartották, hogy a fiatal ausztrál építésznek megmutassák, amit lehet. Innentől egyértelmű volt a tennivaló: falakat bontunk és hidakat építünk. Kós Károly munkásságában az Arts and Crafts legfontosabb elemei mindegyike jelen van: a társadalomjobbító szándék tevékenység, a regionalizmus és a múlthoz való kötődés, illetve a kétkezi munka megbecsülése, de már modern eszközökkel. Számomra nagyon fontos volt Kós Károly helyi kötödése, nem csak építészként, hanem olyan emberként, aki keresi a helyét Magyarországon. Ebben soha nem kellett csalódnom. Ezen túl érdemes megfigyelni, milyen üzenetei és gondolatai voltak a 20. század nagy korszakaiban szüntelenül alkotó és gondolkodó Kós Károlynak a modernizáció, a társadalomban való helyünk és szerepünk, a világhoz való kapcsolatunk tekintetében.
130. születésnapja alkalmából köszöntöm Kós Károlyt.