Autóbusz-állomás, Keszthely

Építész: Riedl Tamás
Szöveg: Okrutay Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás

Az utazás, mint a mindennapok része elviselt kényszerűség, ritkábban öröm, akár már maga is élmény – előbbi a napi rutinhoz kötött, utóbbi a szabadság élvezetéhez. Indulások és megérkezések: az ezekhez kötődő pillanatoknak tere van az utazók, az őket kísérők vagy éppen a rájuk várakozók számára. És ha szerencsés esetben ezek az idők valóban pillanatnyiak, még akkor is hat az, hogy mindez milyen térben történik. Keszthelyen, a sokszor szokásos módon, a vasútállomás kapta meg ezt a szerepet.
A buszközlekedés a vonattal való utazás alárendeltjeként önálló állomással nem rendelkezett, fedetlen peronok, a buszállomás tere a szabad ég, rossz idő esetén kapkodó sietség a vasúti váró és az épp beálló buszok között. A regionális központ szerepét betöltő városban alapvető kérdést kellett megválaszolni: a közlekedésfejlesztés kapcsán továbbra is a vasúti infrastruktúra adjon-e hátteret mindkét közlekedési típus számára, vagy a helyi viszonyok, igények indokolják a buszközlekedés önálló, tartalmas, igényes kiszolgálását?
A megvalósult autóbusz-állomás azonban nem csupán az alapvető funkcionális kihívásoknak kíván megfelelni, a városhoz köthető egyedi helyként, egyfajta építészeti jelként fogalmazza meg önmagát. Egyetlen építészeti gesztus határozza meg a formálást, minden ennek rendelődik alá. A perontető újraértelmezéséről van szó, a hatalmas, konzolos ív, a tektonikára is ügyelő módon meggyőző módón indul a talajról, a túlsó vég kényszerű alátámasztási pontjai a kompozíció fő nézőpontjaiban szerencsésen nem jelentkeznek. Az ív finom hullámvonal mentén vezetett játéka talán túl didaktikus utalás a szél fodrozta tóra, de a formálás gesztusa valójában szinte észrevétlen marad, annyira erős az alapforma monumentalitása.

Vezető építész: Riedl Tamás
Építész tervezők: Demeter Erika, Horváth Zoltán – T. J. Terv Bt.
Közlekedéstervező: Bónus Gyöngyi