Diplomamunka, BME Középülettervezési Tanszék, 2008

Terv: Romvári Péter
Szöveg: Kas Oosterhuis
Konzulens: Karácsony Tamás

Miért Víz, miért Múzeum? A víz választása globális makrogazdasági összefüggésben fontos választás. A trendeket figyelők legtöbbje számára a víz századunk olaja. A háborúkat olaj helyett inkább a vízért fogják folytatni. Ha ez a helyzet, mi lehet a fontos abban, hogy egy diplomamunka témája a víz? Van-e összefüggés a vízzel kapcsolatos globális érdeklődés és egy építészhallgató személyes érdeklődése között? Másképp is fogalmazhatnám: hozzájárulhat-e egy Víz Múzeum tervezése az erről az értékes erőforrásról folyó világméretű eszmecserékhez?
Minden bizonnyal hozzájárulhat a nyilvánosság figyelmének felkeltéséhez e tárgy fontosságát illetően. Ilyen értelemben a Víz Múzeum megtervezése önmagában is píár (PR) elemként szolgálhatja a természeti erőforrások jobb kezeléséért folyó politikai csatát. A Víz Múzeum választása politikailag korrekt. De azt szeretném itt megtárgyalni, hogy az, hogy egy Víz Múzeumra esett a választás, és a Víz Múzeum terve hogyan kapcsolódik a budapesti építészeti diskurzushoz.
Romvári Péter úgy döntött, hogy egy hullám alakját teszi meg terve vezérmotívumának. Logikus-e ez a döntés? Sokféle anyag ölt hullám-alakot. Sok immateriális információ is hullám alakú. Ilyen értelemben tervezhetett volna Rádió Múzeumot vagy Tejmúzeumot is. Vagy akár Geológiai Múzeumot, hiszen a Föld kérge lassan mozog, és valóban hullámszerű deformációt mutat. Ha a vízre gondolok, egy minden fizikai jellemzőjében igen illékony anyagra gondolok, hiszen a víz lehet folyékony, lehet jég vagy gőz. A Víz Múzeum számára választott építészeti nyelv azonban súlyos, megvalósítási technikáját illetően pedig tradicionális: beton belül, beton kívül. Ahogy a
távolból meg tudom ítélni, ezt csak úgy lehet megvalósítani, hogy komplikált öntőformákat készítenek a helyszínen, a betont pedig ott, in situ öntik ki. Ez a terv többféle értelemben a hagyományos szakértelmen nyugszik.