Lentos Kunstmuseum, Linz, 2009. május 8 ­– augusztus 2.

Az eddig talán a modern művészek másodvonalába sorolt Herbert Bayer (1900-1985) Linztől nem messze született, a városban tanult művészetet,­ így lehet most a Linz 09 Európai Kulturális Főváros eseménysorozatának kiállítása kapcsán a Lentos főkiállítása. S ez a Pécs EKF 2010 során tervezett hasonló kiállítás miatt nekünk is tanulságos példa.

Az egész emeletet 12 térrel elfoglaló mustra Bayerrel a tengelyében átfogja az egész 20. század modern művészetét. Az egyes termek úgy osztják fel a pályát, hogy az minden műfajban eredetit alkotó összművész műfaji- és földrészeken átívelő sors-kalandozása egyszerre érzékletes és precízen elemző. Főszerepet kap benne Linz, a két Bauhaus-város, de Joseph Albers, Mathias Goeritz, Johannes Itten, Kandinszkij, Klee, Moholy-Nagy és Oskar Schlemmer barátsága, valamint Mexikó és Japán kultúrájának alkotó befogadása.

Bayer tervezett szükségpénzt az első világháború után, betűt és tipográfiát a Bauhaus-könyvekhez (1929-32), kereskedelmi és kulturális plakátot a nácik alatt (1933-38) vagy folyóirat címlapot Kállai Ernő Der Kunstnarr c. művészeti lapjához (1929). Többször visszatért a festészethez, talán legjelentősebb korszakát Mohamed Melehy marokkói művész inspiratív barátsága hozta (70-es évek). Szobrászként a mexikói Mathias Goeritz robusztus művei hatottak rá. S az 1968-as Mexikói Olimpiai Játékok kultúrprogramjában szobor-sétányt építettek, Beayer műve is ott volt a kor legjelentősebb szobrászai között. A 6-os stációt, pl. Pierre Székely, a 4-est Kioshi Takahoshi, a 7-est Constantino Nivola, a 10-est Bayer tervezte. Ez az építészeti előkészítő művelet a helyes kifejezés, mert tájépítészeti léptékű óriás-plasztikákról van szó. Ebben lehet azt az építészeti tevékenységet is pontosítani, amit Herbert Bayer 1938-as amerikai emigrációja kezdetén Fredric Benedicttel, New Yorkból Aspenbe költözve, ott és annak környékén folytatott. Lényegében a zöld-építészet találták ki.

Leginkább, mégis mint fotóst és fotómontázsok alkotóját ismertük eddig. Ez egyben azt is jelenti, hogy a barátok – akiknek, mint Moholy-Nagynak is, a kiállításon egész terem jutott –, egyúttal modellek is voltak, illetve ők is fotózták Bayert és környezetét. A modernizmus legeredetibb fotó(montázs) sorozatát látjuk együtt, ahol a műfajok áthatják egymást.

Az anyag lenyűgöző, több mint 50 rangos múzeumtól és alapítványtól kölcsönözték. A reprezentatív válogatás nélkül az elementáris hatás elmaradna. És mert Bayer fantasztikus kiállításokat is rendezett, a lecke fel volt adva Elisabeth Novak Thaller és Bernard Widder kurátoroknak ­– és persze a Pécs 2010 Bauhaus kiállítás rendezőinek is.

Szegő György