A Townhouse-modell és szabályozói

Szöveg és fotó: Szegő György

A budapesti régi zsidónegyed történetének nincs közvetlen párhuzama a Berlin Friedrichswerder históriájával. Legfeljebb a városon belüli pozíciójuk hasonló, és mert – ez a negyed Kelet-Berlinhez tartozott – mindkét város a szocialista keretek közt megvalósult „késleltetett városfejlődés” terepe. Ott egy ma kiépülő projekt kapcsán (ennek része pl. a Csarnok rovat N7 Townhouse-a) a pesti régi zsidónegyed „koncepcióhiánya” mégis átköthető az ő Frigyes-negyedük mi Erzsébetvárosunkhoz. Nevezetesen a Berlini Szenátusnak van koncepciója és eszközrendszere arra, hogy a szigorú berlini építési szabályzókat az adott helyen felfüggessze és a kitűzött célokhoz igazítsa – Budapest vezetésének nincs erre a negyedre koncepciója. S az eszközökben is látszólagos hiány, valós tehetetlenség mutatkozik. Az alábbi vázlat nem a konkrét modellt ajánlja, hanem az „illetékesek” érzékeny, nyitott metódusát.
Friedrichswerder a 17-18. században az első berlini „újvárosként” népsült be, lakónegyedek és udvari hivatalok épültek a még álló barokk városfalak tövében. Utóbbi bontása után egyesült Cölln, Friedrichswerder, Friedrichstadt és Dorotheerstadt egységes Berlin várossá. Ez a terület a Palota (Schloss), a város és a későbbi textiles-, majd áruház-negyed közötti átmeneti zóna lett. A jó pozíció okozta 180-200 éve a történeti negyed drasztikus átalakulását: ide épült a pénzverde, majd a Birodalmi Bank, később az NDK Külügyminisztérium, valamint a Schinkel-féle Bau-akadémia, illetve számos, ezekhez illő, jobb hotel. A régi kis épületekből a lakófunkció eltűnt. A második világháborúban a terület szinte teljesen elpusztult. A régi bank monstruma NDK külügyminisztériumként épült újjá – ide költözött a bonni hivatal is, levágva a Werder-piac terét Spree-csatorna rakpartjairól.