Hagyományokon nyugvó balatonfelvidéki építészet

Építész: Szűcs Endre
Szöveg: Tóth Péter
Fotók: Szűcs Endre

Hasonló címmel jelent meg a Magyar Nemzet 1973. augusztus 5-i számában Szűcs Endrétől egy írás. Az akkoriban műemlék épületekkel foglalkozó építész a magyar falu romlása ellen emelt szót, a sátortetős kockaházak ellen, a nyugatról importált divat-építészet ellen, a lapostetős nyaralók ellen. A hagyományos településszerkezet eltűnésétől, az öreg házak lebontásától kellett tartani akkor, de nagy általánosságban ma sem állunk sokkal jobban, ami a régmúlt épített örökségéből megmaradt, az jobbára a szegénység, az elmaradt fejlesztés eredményeképpen őrződött meg.
Harminchat év telt el a cikk megjelenése óta, és ezekben az években a gondviselés lehetőséget adott az építésznek megvédeni álláspontját, méghozzá tettekkel, felépült házakkal bizonyítani hitvallásának igazát. A Balaton-felvidékhez való kötődés a hetvenes évek második felére vezethető vissza, de ekkor még inkább csak pihenni járt Endre a Balatonra, kezdetben Balatonfűzfő, majd, egy évtizeddel később pedig már a Káli-medence, Szentbékkálla a családi nyaralások helyszíne. A Káli-medence régóta kultikus célterülete a városi élettől megcsömörlött értelmiségnek, a rendszerváltás után pedig már nem csak az értelmiség, hanem a vagyonosodó felső középosztály is megindul ebbe az irányba. A városlakó ember megjelenése a falu zárt közösségében klasszikus társadalmi konfliktusforrás, regények, drámák ihletője is lehet, de mint látjuk, megtermékenyítően hatott az építőművészetre is.
Aki vidéki házat szeretne magának építeni, ha idősebb ember, akkor bizonyosan a gyermekkori emlékképei nyomában jár, a fiatalabbak inkább a természet közelségére vágynak. A kályha melege, a szalma illata, a téglapadló érdes tapintása, efféle érzetek motoszkálnak a megrendelő képzeletében. A Káli-medence lakói a városból érkezőket némi ironikus felhanggal „bebírónak” hívják, és nem nagyon értik, hogy miért náddal fedik a házukat, miért építenek több százezer forintért cserépkályhát, és miért nem a Praktikerből veszik a padlólapot. Egy jó érzékkel felújított parasztház ugyanakkor komoly érték az ingatlanpiacon, és a falubéliek végre ráébredhetnek, hogy van kézzelfogható értéke is a hagyománynak, a hely szellemének.