HAP Galéria, november 17. – december 11.

Budapest, Pálvölgyi barlangkutatók háza, 1935

Schall József (1913-89) életművének bemutatása azokat az építészeti alapokat járja körül, amelyek megismertetése a HAP galéria eddigi kiállításait is jellemezték. A bemutatott életmű újra annak a ténynek a bizonyítása, hogy a korszerű hazai építészet az európai építészet része és eredményei csak ebben az összefüggésben értelmezhetők.

Anekdotaként hallottam Bitó Jánostól, hogy a szocreál váltás időszakában valamilyen személyzeti osztályon feltett kérdésre, hogy mit tart példamutató építészetnek, Schall – naivan – a dán és a svéd építészetet jelölte meg, nem pedig a szovjetet. Nem igazán haladt az aktuális elvárások mentén. Talán nem véletlen, hogy ezután, 1951-60 között a Szendrői vezette Iparterv alkalmazta őt.

Magam csak az épületei alapján ismerem Schall Józsefet. A Lakó Tanszékre 1962-ben került, engem már nem tanított. Már nyugdíjazták, amikor én ugyanott oktatni kezdtem. De máig ható élményem a Lehel téri Élmunkás házak megismerése. Az 1949-50 között épült együttes látványa gimnazista koromban, amikor már építésznek készültem, azt a képzetet keltette, hogy itt is épülnek olyan házak, amiket a francia intézet könyvtárában láttam. Akkor persze nem tudtam, ki a tervezőjük.

Igen, számos, máig korszerű épület terve, fotói láthatók itt. Emlékezetesek a típustervekké is vált dunaújvárosi lakóépületei, pl. a „Nagybivaly” mely Győrben és Tatabányán is megépült. Együtt dolgozott, már csak a mi generációnk által ismert építészekkel, Gádoros Lajossal, Zilahy Istvánnal, Piszer Istvánnal, Brennernével, Magyar Gézával. Sok épületét Kapsza Miklóssal együtt tervezte. Két éve Miklós sincs közöttünk, pedig Ö sokat tudna Schall Józsefről mesélni.

Róluk is szól ez a kiállítás, Egy nemzedékről, amelynek döntő szerepe volt az épített környezetünket máig is meghatározó ún. korszerű épületek létrehozásában. Nem ők tehetnek arról, hogy a mai közvélemény ezt az egészet „szocialistának” sőt „szocreálnak” nevezi.

Roth János DLA

Városháza tervpályázat (Weltz Jánossal és Tatay Györggyel), 1940

Budapest V. Kígyó-passzázs (vezető tervező: Kapsza Miklós, Vedres György; belsőépítészet: Schlosser Béla, Szegő György)