A legjelentősebb magyar, „kísérleti” filmstúdiót bemutató, nagyszabású kiállítás címének metaforikus regisztere a költői hangokra és a belső terekre játszik rá. Másféle filmek és másféle filmes apparátusok helyett 2010 telén a Műcsarnokban más hangokról és más szobákról van szó, valamint „mikrohistóriákról” és „kulturális emlékezet-montázsról”.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal galériájában 2009. november 4. és december 12. között volt látható a Hudec László építész munkásságát bemutató kiállítás, a Sanghaji Levéltár és a Sanghaji Városépítészeti Archívum rendezésében. Az írás Hudec életművét és a budapesti kiállítást is részletesen bemutatja.
A közterület megújításhoz, mint a városmegújítás hatékony eszközéhez számtalan remény és várakozás fűződik, elsősorban az elsődleges felhasználók, a helyi politikusok és a városfejlesztés közösségi művelői körében, de átfogó hatáselemzése eddig nem történt meg.
A Mányi Stúdió felmérésének eredményei 2009 őszén a MÉSZ Kós Károly termében kiállításon volt látható. A kiállítást megnyitó Wagner Péter beszédének szerkesztett változatát az Utóiratban közöljük. Wagner a Trianon után az elcsatolt területeken maradt magyar műemlékek sorsáról szól, és a felmérés profizmusa mögött érzékelhető odaadásról…
Minél jobban eltávolodni az abszolút viszonyítási rendszerektől, s minden feladatban a sajátosat és egyszersmind az általánosat keresni – ez a cél sejlik fel Csillag Katalin és Gunther Zsolt, a 3h Építésziroda két vezetőjének szinte összes munkájából. Számukra mind a régi, mind az új építészeti ideológiák teljesen bizonytalanná, jórészt értelmezhetetlenné váltak…
Régen önigazolásért a templomba, ma inkább múzeumokba járunk. Minél átláthatatlanabb a valóság, annál nagyobb a konjunktúrája a múzeumoknak. A múzeumot tervező építész az építészeti elitbe kap bebocsátást, aki múzeumot alapít az – úgy véljük – nem lehet rossz ember.
True to the interferences of avant-garde in Berlin–Vienna–Budapest, the exhibition in Frankfurt presents 170 objects d’art including experimental works and suppletory documents based on which contemporary photography, film and theatre art, plastic art, painting an typography would not be the same.
Az avantgárd Berlin–Bécs–Budapest áthatásaihoz hű frankfurti kiállítás 170 műtárgya olyan experimentális műveket és hiánypótló dokumentumokat prezentál, melynek alapján a mai fotó-, film- és színházművészet, plasztika, festészet, tipográfia nem lenne az, ami. Az összművészeti demók és médiaműnek nevezhető Moholy-Nagy alkotások jelentős része ma is futurisztikus hatású.
Although some 150 pages of the 1100-paged volume are devoted to modern times, this publication appears to be a static historic work compared to the dynamic world of its author. He underlines that city/architecture „is not an independent genre, but an integral part of regional-urban development.”
Az 1100 oldalas kötetből 150 foglalkozik a modern időkkel, de szerzőnk dinamikus világához képest ez most statikus történeti munkának tűnik. Alaktanának érdeme az is, hogy nem csak urbanistákhoz szól, de a fiatal építész(hallgatók)hoz is, hogy majd a praxisban „ne váltsanak ki belőlük a városépítészet és fogalmai feszengést”.
The first thing striking us that it is not a bodywork-like, a UFO-object, a veil inspired by fine arts, a symbolic sign, or an image referring to something else – even though it does create a very familiar spatial situation and marks the corner in a highly influential way.
Az első, ami szembeötlik, hogy nem karosszéria-elvű, nem ufó-tárgy, nem képzőművészeti ihletettségű lepel, nem is szimbolikus jel, vagy valami másra utaló kép – bár erőteljesen megjelöli a sarkot és nagyon is ismerős térbeli helyzetet hoz létre. Kifejezetten ház-szerű, tektonikus képződmény függőleges téglaburkolatú falakkal, nagy alumínium-ablakokkal, párkányokkal…