HAP Galéria, 2009. május 20. – június 12.

Csatárka utcai gyermekotthon

Az önálló kiállítóhelyet nélkülöző Magyar Építészeti Múzeum évek óta jó kapcsolatban van a Winkler Barnabás működtette HAP Galériával. Számos kamarakiállítás anyagához válogattunk gyűjteményeinkből (Winkler Oszkár, Visy Zoltán, Füredi Oszkár, Sándy Gyula, Rácz György, Kiss Tibor, Tálos Gyula, Körner József, Nyiri István – Lauber László). A bemutatott építészek közül többen nem csupán kortársai voltak Preisich Gábornak, de a személyes kapcsolaton túl, nálunk a harmincas évek elején induló építészeti modernizmus megteremtésében játszott szerepük is összefűzte őket.
A centenáriumi kiállítás jó keresztmetszetet, átfogó képet nyújt az életműről. Nem csak a háború előtti – az 1933-39 között Vadász Mihállyal, 1940-42 között Gerle Györggyel közösen készült – alkotásait sorakoztatta fel, hanem az 1945 utáni fontos és jellemző műveket is. Mindenekelőtt a hazai építészeti modernizmus emblematikus épületét, a még mindig problematikus helyzetű MÉMOSZ-székházat (1947-1950). Preisich munkássága ebben az időszakban is összekapcsolódik más alkotókéval: Gádoros Lajossal még a háború idején 1943-ban kezdődött és az állami tervezőirodák megalakulásig tartott társas viszonya, de a tervezőirodában városrendezőként és építészként is többnyire csapatban dolgozott. Tervezői pályafutásának utolsó darabjait, saját szigligeti nyaralóján kívül a Lágymányosi utcai lakóépületeket és a Csatárka úti gyermekotthont is önállóan tervezte.
A Preisich család jóvoltából a kiállításra megjelentettük múzeumunk forráskiadvány sorozatának a Lapis angularis VII. kötetét, Preisich Építészeti, városépítészeti pályafutásom története című visszaemlékezését és három rövidebb, még nem publikált írását az 1930-50 közötti időszakából. A döntően a főváros építészetéhez és urbanisztikai problematikájához kötődő személyiség életében publikált könyveiből, cikkeiből jól ismert. Mindazonáltal az ember és polgár, a privát szféra és a szakmai életút, köztük a megbízások megszerzésében a család szerepe és a kollégák újabb aspektusai váltak most ismertté, új tényekkel gazdagítva, árnyalva korábbi ismereteinket, továbbgondolásra ösztönözve az életmű korszakban betöltött szerepét. A kutatás folyamatosságának szükségességét jelzi, hogy a kézirat szerkesztésének lezárásakor még azt reméltünk, hogy Preisich Gábor építészeti pályájának egészét felölelő műjegyzéket adtunk közre, de a kiállítás anyagának előkészítése során sikerült több kérdést tisztázni, így első Gádorossal közös megbízásukat a Hegyhát út 35. alatti társas villa építésének kérdését. Az első megbízást még Gádoros kapta 1941-ben egy társasüdülő megtervezésére a Magyar Wayss és Freitag cégtől, mely nem valósult meg, mely egyébként a budai hegyvidék 40-es évek eleji többi üdülőjével mutatott volna szoros formai kapcsolatot. Két évvel később már társas villa építésére kapott megbízást, a tervek mellett még a társulásról kötött megállapodás is fennmaradt. Az épület engedélyezési terveit Árkay Bertalannal íratták alá, Gádoros talán a katonai behívás fenyegető veszélye, Preisich pedig származása miatt nem írhatott ekkor már alá. Másik közös, eddig nem kellően tisztázott munkájuk az Új Építészet 1948 februári számában publikált gyermekváros terve, háttere szintén a háború alatti évekre nyúlik vissza és szintén kapcsolatban van az Árkay családdal. Sztehlo Gábor, Árkay feleségének testvére a háború utolsó éveiben Preisichék Városmajor út 52. alatti és Árkayék szomszédos 54. szám alatti lakásában is működtetett gyermekmentő központot a vészkorszakban, a Preisich gyerekek is itt vészelték át az ostromot. Majd a háború után az árván maradt gyermekek részére megszervezte a Pax gyermekotthon hálózatot, melynek egyik telephelye a Budakeszi út 75. alatt Preisichék korábbi megbízóinak a Mauthner család tulajdonában lévő villában működött, s e köré tervezték meg az új pavilonos rendszerű gyermekotthont. A fordulat évében publikált tervhez már nem volt célszerű hozzáfűzni az evangélikus pap által működtetett Pax gyermekotthon nevet. Sztehlo Gábor szerteágazó tevékenységének jelentőségét a Preisich kiállítással párhuzamosan mutatja be az Evangélikus Országos Múzeum Az otthonteremtő címmel május 14-én nyílt időszaki kiállításán.
A kiállítás megnyitóján Simon Mariann mutatta be a Lapis angularis legújabb kötetét, a kiállítást Preisich Gábor egyik lánya Váradi Júlia újságíró nyitotta meg. A vernisszázson a Budapesti Negyed 2009/1 száma is bemutatásra került, a Házak, lakások, emberek című Bácskai Vera szerkesztésében készült tematikus szám különböző tanulmányokban tekinti át a dualizmus korától a lakások és lakóik viszonyát, köztük Preisich Gábor egyik tanulmányát újraközölve.

Prakfalvi Endre – Fehérvári Zoltán

MÁSZ kiállítási pavilon terve, 1948