Nádas Alexandra festő világa

Szöveg: Kerner Gábor

A Miszla Art Kulturális Központ és Alkotóház rendszeres kiállítója Nádas Alexandra festő és grafikus művész. A képeivel egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba, és az első élmények hatására toll után kaptam. Úgy gondoltam, egyszerű dolgom lesz, hiszen a vásznak építészeti karaktere egyértelmű. De hamar belebonyolódtam a reneszánsz tér kérdéseibe, annyira, hogy még álmaimban megszületett, sőt közvetlen fizikai élménnyé lett az általa megalkotott reneszánsz városi táj.
Nádas medencés-fürdőházas sorozata valójában a reneszánsz szerkesztési szabályain alapuló aranymetszés arányaival dolgozik, a vegyes technikáknak köszönhető pasztell árnyalatok kifejezetten az itáliai festészet nagy korszakát idézik meg. A képeken ismétlődnek a finoman kidolgozott, angyali arcok és az azokat keretbe foglaló épületek. Ugyanakkor a szemlélő minduntalan Csontváry, Kondor Béla és Le Corbusier műveire gondol – talán a mérnöki pontosság, talán a reneszánsz szépségeszmény fűzi szorosra e négy művész látványvilágát.
A képek címe is sejtelmes, a titok része, hiszen a Medencés Madonna, vagy a Madonna házzal sorozat képein a néző először a reneszánsz Madonnára figyel, holott a kompozíciókban a nőalak csupán eszköz a házak megértéséhez és ábrázolásukhoz. A mérnöki precizitással felépített kompozíciókban előtérbe helyezett madonnák mögött lélekházak jelennek meg, pazarul megoldott áttűnésekkel, a minimal art eszközeivel kidolgozott, letisztult formavilágot mutató, gyönyörű épületek, építészeti ideák öltenek testet bennük. Valójában Nádas minden festménye az építészet szerepéről beszél. A 2013-ban festett Medencés Madonna tökéletes kompozíció, triptichon, középen egy eltakart szemű Madonna-alakkal, aki így nem nézhet bennünket, így nincs vele kapcsolatunk. A másik festményen (Madonna madárházzal, 2014) Nádas ugyanezt az eszköztárat használja. Arctalan Madonna, egy podeszten csücsülő madárral. A madár szabad, elrepülhetne, hiszen a madárházon nincsen rács. De ha nem lenne ott, kiürülne a kép: a ház önmagában nem jelent semmit. Így viszont egy átfogalmazott, élettel teli reneszánsz palotát láthatunk, pedig a háznak csak a bütüje jelenik meg.
De vajon mit keresnek a madonnák a fürdőházak környékén, mit sejtet Nádas a két világ egymásra kapcsolásával? Magyar László András írja a Rubicon 1998/7. számában: „A jellegzetes itáliai középkori városi bordély általában emeletes épület, amely egyúttal gyakran a fogadó szerepét is betöltötte. A bordello alsó szintjén étkezni, táncolni, esetleg – a hölgyekkel közös kádakban – fürdeni is lehetett.” Nádas Alexandra reneszánsz ihletésű vásznai méltán szerepelnek a Miszla Art állandó palettáján.

Madonna madárházzal, 2014