Egy láthatatlan történet

Szöveg: Sylvester Ádám

A háború utáni rengeteg építési feladat nagy állami építészirodákat igényelt. A fiatalok nagy része még nem volt ellenséges érzelmű ezzel szemben, az építés nagyon fontos faktor lett, a politika is kiemelt szerepbe helyezte, a ún. haladó értelmiség egyik terepe lett. A magántervezés teljesen megszűnt, de a nagy irodákban igazán lehetett dolgozni, sőt ezek valódi szellemi műhelyekké váltak. De 1951-ben, ahogyan várható volt, megjött Moszkvából az ukáz, hogy Magyarországon is be kell vezetni a szocreál építészetet. Az előírt rituálé szerint, bevezetőül sor került egy megrendezett, konklúzióját tekintve előre kitalált, abszurd „építészeti” vitára. A szereplők, Major Máté és Bonta János az előre megszabott szereposztás szerint vitatkoztak arról, hogy Moszkva tengeri kikötőépületét miképpen tervezné a kapitalista és ezzel szemben a szocialista építész. Nem sokkal később ünnepi külsőségek között a Nemzeti Múzeumban zajlott a Magyar Építőművészek Szövetsége alapító rendezvénye. Az ünnepi beszédekből kiderült, hogy a létrehozás egyetlen szándéka a szocialista realista építészet támogatása és kari propagálása. A MÉSZ keretein belül létrejött az első Mesteriskola a szocreál művelésére történő posztgraduális felkészítésre.