Kollektív álmok és burzsuj villák

A magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza
Blinken OSA Archívum Centrális Galéria, 2019. szeptember 15-ig

A két világháború között a CIRPAC-csoport volt az „Új építészet” egyik legfontosabb képviselője Magyarországon. A Bauhaushoz, illetve annak szellemiségéhez több szálon kötődő Molnár Farkas, Fischer József és társaik tevékenysége átlépte az építészet határait. Társadalmi kérdésekben írtak publikációkat, szerveztek előadásokat, rendeztek kiállításokat – akár a hatalommal is konfrontációt vállalva. Az egyes nemzeti CIRPAC-csoportokat a nemzetközi modern építészeti szervezet, a CIAM első kongresszusa hozta létre 1928-ban. A CIRPAC-csoportok feladata volt, hogy a CIAM-kongresszusokon meghatározott építészeti, urbanisztikai irányelveket közvetítsék mind a szakmai és a nagyobb nyilvánosság, mind a megrendelők és a döntéshozók irányába. Ennek megfelelően a magyar CIRPAC-csoport tevékenysége is az 1920-as, 1930-as évek – a világháború, Trianon, illetve a gazdasági világválság nyomán kialakult – lakhatási válságára összpontosult. A magyar CIRPAC-csoport történetének bemutatásán keresztül a kiállítás ahhoz az elmúlt években folyó diskurzushoz csatlakozik, amely a 20. századi történelemben keres a mára nézve tanulságos mintázatokat. Nemzetközi folyamatokba illeszthető tevékenységük azért is figyelemre méltó, mert építészként építészeten túli, társadalmi kérdésekben foglaltak állást. Ez akár a hatalommal vállalt konfrontációhoz is vezetett; a falak, amelyekbe ütköztek és a válaszutak, amelyekre kényszerültek, az 1930-as évek összetett politikai kondícióit rajzolják ki.

Forrás: OSA Archívum