Kisvárosi lakótelepeink

Baja-Újváros

Szöveg: Somogyi Bálint

Baja egyike azon városainknak, melyek fejlődésére, történetére a kezdetektől fogva döntő hatást gyakoroltak a folyó- és állóvizek, illetve azok folyamatos helyváltoztatása. Ez a természeti tényező nemcsak a földrajzi, településmorfológiai, gazdasági viszonyait, adottságait határozta és határozza meg a mai napig, hanem visszaköszön a helyi kultúrában, a pezsgő vízi és vízparti életmódban is.
Baja dél-alföldi kisváros, Bács-Kiskun megye második legnépesebb települése, a lakónépesség száma 36041 fő. A településen 16891 lakás található, ebből ma közel 11000 az államszocializmus idején, 1949–1990 között épült, hagyományos vagy házgyári panel technológiával. E lakásszám nagy hányadát a város nyugati, Dunával szomszédos negyedében a 15 éves lakásépítési programok keretében, a helyi lakáshiány enyhítése céljából felépült újvárosi lakótelep foglalja magában. Ezen kívül még számos más, önálló lakótelep található a város területén, ezek közül a józsefvárosi és az istvánmegyei – melyeknél még nem nagypaneles házgyári technológiát alkalmaztak – az Újvárostól északra, időben azt megelőzve épült, és a lakásszám, illetve a terület nagysága tekintetében egyaránt kisebbek.
A város három nagy tájegység, a Duna-ártér, a Kiskunsági homokhátság és a Felső-bácskai löszhát találkozásánál van. Közigazgatási területének döntő hányada, nagyjából 80%-a a Duna bal partján, a bácskai síkvidék középtáján, ezen belül a Bácskai löszös síkság kistájon helyezkedik el. Nyugati területrésze – ahol Baja-Újváros is felépült – a Dunai ártér menti síkság Kalocsai-Sárköz és Tolnai-Sárköz kistájaihoz tartozik.